Ehető ajándék és csomagolása

Én és a csomagolás...Sajnos ez nem tartozik az erősségeim közé, akadnak azonban a környezetemben szerencsére olyanok, akik ebben nagyon is tehetségesek, mitöbb, ez a szakmájuk is. Ilyenkor karácsony előtt természetesen mindig előkerül az ehető ajándékok örök kérdése, én pedig az ehető részét nagyon szívesen elő is állítom, a külcsín kitalálását viszont meghagyom másoknak. Ez a házi ropogós müzli jó régi, 2006-os recept, mostanában ritkán készítettem, pedig milyen jó! Szerintem karácsonyi ajándékként is megállja a helyét, mondjuk nem kimondottan tartós, néhány reggeli alatt elfogy. A ma esti Magellánban (TV2, 19.00óra) Szigeti Zsófi stylist (aki a könyvemet is stylingolta) a müzli csomagolására is mutat szuper egyszerű ötletet, és kekszek csomagolására is, attól is oda voltam, talán még egyedül is menne a kivitelezése. Tavaly is volt ilyen ehetős-csomagolós, akkor házi tejkaramella likőr (életveszélyesen jó!!) és zöldcitromos kókuszcsók volt a tartalom, a kreatív csomagolásban pedig Kadlicskó Bea dizájner segített.

Ropogós házi müzli

Hozzávalók (kb. ½ kg-os adaghoz)

1dl méz

1/2dl olaj

25dkg zabpehely

5dkg durvára vágott, pirított mogyoró

5-6 szem aszalt sárgabarack, felkockázva

5dkg mazsola

1 kávéskanál őrölt fahéj

A sütőt előmelegítjük 170C-ra. Egy kis lábasban összemelegítjük a mézet és az olajat, éppen csak annyira, hogy folyékony legyen. A zabpehelyre öntjük, és összekeverjük, úgy, hogy egyenletesen befedje. Sütőpapírral, vagy szilikonlappal leterített sütőlapra szórjuk, és 18-20 percig sütjük, amíg világos arany színűre pirul. Ha nagyobb mennyiséget készítünk, több adagban kell sütni, a sütőlapon mindig egy rétegben legyen csak a zabpehely. Kivesszük a sütőből, és hagyjuk kihűlni. (Amikor kivesszük, akkor még nem ropogós, a hűlés során válik azzá.)Amikor kihűlt, hozzáadjuk a mogyorót, az aszalt sárgabarackot, a mazsolát és a fahéjat, összekeverjük. Fémdobozban, üvegedényben tároljuk, vagy papírzacskóba csomagoljuk. Ha papírzacskót használunk, érdemes dupla papírt (azaz két zacskót) használni, mert az olaj picit átüt a papíron). Ízlés szerint keverhetünk hozzá például: pirított szezámmagot, durvára vágott keserűcsokoládét, más magvakat és más aszalt gyümölcsöket.

Van Kahvalti Evi, a reggelizőszalon

Egy héttel ezelőtt szakadó esőre ébredtünk Isztambulban. Az azt megelőző napokon kegyes volt az időjárás, miközben itthonról érkeztek a hírek a hirtelen beszökött télről, mi élveztük a tűző napsütést, a türkízkéz eget és a boszporuszi szellőt. Régen láttam a város esős arcát, azonban ismét bebizonyosodott, hogy nem ez a legelőnyösebb oldala. Így szürke, szomorkás, magába fordul, és mindenütt víz. Az egyetlen ok, amiért mégsem bántuk az volt, hogy aznap már a hazautazás miatt amúgy is csak néhány délelőtti óránk lett volna, ráadásul komoly program várt ránk: egy igazi török reggeli.

A török reggeli ugyanis zseniális. Törökországban igen erős a reggelizés kultúrája, a hétköznapokban néhány falat sajtot, uborkát, paradicsomot és olajbogyót fogyasztanak, ráérősebb napokon ez további fogásokkal bővül: kaymakkal (sűrű tejszín) és mézzel, tojásételekkel, lecsófélékkel, lepényekkel. Különösen nagy hagyománya van a reggelizésnek az ország keleti, kurdok által lakott részein, Van városa például kimondottan a reggelizésről híres. Az ún. reggelizőszalonok igen népszerűek, olyannyira, hogy a műfaj már Isztambulban is elterjedt. A Van Kahvalti Evi az egyik legkedveltebb reggeliző klub, amelynek specialitása, hogy Van-ból származó sajtokat, mézeket, házi dzsemmeket kínálnak. Már több üzletük nyílt, de a bohém és kozmopolita Cihangir negyedben található az egyik leghangulatosabb.

Szinte mindent megrendelünk, ami az étlapon található, de végtelenül kedves és igyekvő pincérünknek a szeme sem rebben, ide láthatóan nem egy tálka müzliért járnak a vendégek. Sorjában érkeznek a különböző sajtok, péksütemények, joghurtos uborka, különleges mézek, frissen sült lepények, gránátalmalé, érdekes állagú, édes diópaszta, isteni török tea és bűnrossz kávé. A tojásos ételeket úgy kapkodjuk szét, mintha három napja nem ettünk volna, legnagyobb sikert a menemen aratja. Gyakorlatilag egy krémes lecsós rántottáról, vagy tojásos lecsóról beszélünk, hiszen hagyma, paprika, paradicsom és tojás alkotja. Végre a pastirma is helyére kerül, a tojásban kellően háttérbe szorul, fűszerpasztás kérge pedig beleolvad a rántottába. Annyira ízlett, hogy hoztam haza, hogy itthon is lehessen menement reggelizni. El is készítettem azóta, annyi különbséggel, hogy reggel nem volt türelmem lecsót főzni, így csaltam, és alapnak zakuszkát használtam. Igazi gourmet étel egészen pontosan 4 perc alatt, már ha azt az egy percet is számítjuk, amíg elsétálunk a hűtőszekrényig, és kivesszük belőle a vékonyra szeletelt pastirmát.

Receptet erre mégsem írhatok, a következő történt: 2 evőkanál olívaolajon megfuttattam 3 evőkanál zakuszkát. Addig főztem, amíg a folyadék elpárolgott belőle, kissé besűrűsödött, és elkezdett enyhén odakapni (de nem kapott). Ekkor hozzáadtam 2 felvert tojást, sóztam, borsoztam, és folyamatos keverés mellett megsütöttem, úgy, hogy ne szilárduljon meg teljesen. Végül rátettem néhány darab pastirmát (lehetne sima levegőn szárított sonka). Értelemszerűen, ha a hagyományos verziót készítjük, akkor megdinszteljük a hagymát, a zöldpaprikát és a meghámozott paradicsomot, ehhez adjuk a tojást. Éljen a török reggeli!

Egyébként a Stahl magazin frissen megjelent, őszi számában többek között Isztambuli ajánlóm, abban is ajánlom a Van Kahvalti Evi reggeliző szalont.

Menemen itthon:

Kész a reggeli!

"Nem az erősségem a hétvége. Hallom, vannak olyanok –egész sokan ráadásul -, akiknél a hétvégi reggelek úgy telnek, hogy tartalmaznak reggelit, forró kávét, vasárnapi újságot, az idő pedig lassan telik,…, számomra azonban már nem ismerős ez a fajta hétvégi reggel. írja az Orangette blog szerzője. Mintha csak a számból vette volna ki ezeket a szavakat.

„….Pedig mennyire isteni dolog hétvégén délelőtt, ráérősen, lustán, jó kis vasárnap reggeli zene mellett délig reggelizgetni. A vendégségnek egyenesen egyik legoldottabb, leglazább formája, persze otthon a többség azt gondolná, hogy nem vagyok teljesen komplett, ha reggelizni hívnék magamhoz valakit..” ezt pedig én írtam, valamikor réges-régen, az őskorban, még Brüsszelből.

Vasárnap délelőtti reggelizgetésre jó régen volt már példa, pedig nagyon bírom. A zabkása olyankor az egyik kedvencem, de már az is régen került elő. Pedig annak hétköznap is neki szoktam állni - szeretem az ízét és a tudatot és érzést, hogy milyen egészséges. Tartok tőle, hogy sajnos nem pontosan az alábbi palacsinta formájában, ami tulajdonképpen nem más, mint kisütött zabkása. Ez így nem hangzik talán annyira vonzóan, de csak buzdítani tudok mindenkit, hogy próbálja ki, mert zseniális.

Az Orangette blog receptje tetszett meg nagyon, de variálgattam, kevesebb vajjal, író helyett tejjel, barnacukorral készítettem, és csipet fahéj is került bele. Nem mondom, hogy minden nap neki fogok állni, ahhoz azért körülményes, de jól esett felidézni a lassú vasárnapi reggeli műfaját –és még vendéget is lehet rá nyugodtan hívni. Juharsziruppal a legfinomabb.


Zabpelyhes palacsinta juharsziruppal

Hozzávalók (6db 9cm átmérőjű palacsintához /2 adag)

8dkg zabpehely (a bioboltokban kapható Pásztói kiváló!)
2,5dl tej
2 evőkanál (3dkg) liszt
csipet só
1kk szódabikarbóna
1kk sütőpor
1ek barnacukor
csipet fahéj
1 egész tojás
4dkg olvasztott vaj
Tetejére: juharszirup

Előző este a zabpehelyre öntjük a tejet, fóliával lefedve hűtőbe tesszük éjszakára. Reggel egy külön edényben összekeverjük az átszitált lisztet, szódabikarbónát, sütőport, sót barnacukrot és csipet fahéjat. A tojást villával felverjük, majd az olvasztott vajjal együtt hozzáadjuk a zabpehelyhez. Összekeverjük a száraz anyagokkal. Forró serpenyőben, olaj és vaj keverékén, közepes lángon, mindkét oldalán aranybarnára sütjük. (egy-egy palacsintához kb. 1,5-2 kanálnyi masszát merünk a serpenyőbe.). Konyhai papírtörlőn leitatjuk, végül juharsziruppal meglocsolva tálaljuk.

+1 szolgálati közlemény, hátha olvassa valaki, akit érdekelhet:

"A közép-európai daganatos és más krónikus betegséggel élő gyermekek élményterápiás táboroztatásával foglalkozó Bátor Tábor Alapítvány – a hazai civil szféra egyik legsikeresebb szervezete - keres élelmezésvezetői feladatkört is betöltő szakács vállalkozó munkatársat.

Jelentkezési határidő 2010. február 15." Részletek itt.