szerda, december 30, 2015

Komfortzóna: Berlin, a szabadság városa - Interjú Baktay Anna-Rékával - #gasztrocsajok 1.

Fotó: Tihanyi Anna


Új sorozatomban olyan, inspiráló #gasztrocsajokat mutatok be az egész világról, akik a gasztronómiában, vagy annak valamilyen kapcsolódó területén találták meg a saját útjukat. Célom, hogy ihletet és jó példákat hozzak, valamint megmutassam: érdemes a saját, önazonos utunkat járni, akkor is, ha az esetleg elsőre furának és/vagy rögösnek tűnik. Fogadjátok sok szeretettel az első szereplőt: Baktay Anna-Rékát, Berlinből.

---


Berlin az elfogadás és a szabadság városa – állítja Baktay Anna-Réka. A végzett közgazdász és szabásznő (!) nyolcadik éve él itt, és idén év végén jelent meg az általa kitalált és kivitelezett szakácskönyv, a Comfort Zone - Berlin Cookbook, amelyben Berlinben élő, főként a kreatíviparban tevékenykedő bevándorlókat, művészeket mutat be a főzésen keresztül. A projekt kedvéért sikerült egy közös kalácssütésre összehoznia egy rabbit, egy imámot és egy evangélikus pásztort – szerinte ez Berlin maga. Hogy miért és hogyan kezd bele az ember egy szakácskönyv szerkesztésébe egy lüktető világvárosban, és hogy miért pont Berlinben érzi magát életében először otthon – erről beszélgettem Anna-Rékával, Prenzlauer Berg egyik kedvelt, újhullámos kávézójában.

Mi az, ami miatt ennyire jó hely Berlin?
További bejegyzések »

 

 

hétfő, december 21, 2015

Budapest Bites - megjelent az angol nyelvű szakácskönyvem



Boldogan, és büszkén szeretném megosztani Veletek, hogy a Libri Kiadó gondozásában megjelent az angol nyelvű szakácskönyvem, amelynek a címe Budapest Bites, fogadjátok szeretettel.



További bejegyzések »

 

 

szombat, december 12, 2015

2015-ben az év étele: egészben sült karfiol


Ha létezik olyan fogalom, hogy gasztronómiai zeitgeist (azt hiszem, nem létezik), akkor az egészben sült karfiol egészen biztosan jól megtestesíti azt 2015-ben.

A rózsáira szedett sült karfiol már régóta hódított világszerte (2007-ben publikáltam először a blogon, akkortájt toronymagasan az egyik legolvasottabb posztom volt, és azóta már itthon is teljesen beépült a kulináris köztudatba), az azonban, hogy az egész fejet, egyben sütik meg, csak néhány éve merült fel. Először a csodás My New Roots blogon olvastam róla (gyönyörű poszt, sok fűszerrel), akkor ki is próbáltam, de egyáltalán nem tetszett, ma már azt is tudom, miért, mindjárt elárulom.
További bejegyzések »

 

 

hétfő, november 30, 2015

Borjútekercs dióval és fontinával Váncsa István új könyvéből


Mindig is Váncsa-rajongó voltam, ez azonban ezzel az új kötettel csak fokozódott. Kétségtelenül az idei szakácskönyvpiac legkomolyabb kötete, szerintem mindenki számára kötelező, aki egy kicsit is szeriőzen érdeklődik a gasztronómia iránt és/vagy szeret szenzációsan megírt szépirodalmat olvasni. 

A karácsonyi Jamie magazinban volt lehetőségem arra, hogy Váncsa Istvánnal egy terjedelmes interjút készíthessek, az egyik legjobb élményem, István személyesen is pont olyan lehengerlő és szórakoztató, mint írott formában. Íme egy kis kedvcsináló részlet az interjúból:
További bejegyzések »

 

 

hétfő, november 09, 2015

Tök tízes - a tíz legkedveltebb sütőtökös recept a blogról


Fotó/styling: Milutinovits Panka


Dübörög a szezonja, márciusig most nincs megállás! A sütőtök egészséges, olcsó, mindig, mindenütt, még a sarki éjjel-nappali zöldségesnél is könnyen beszerezhető, és végtelenül változatosan lehet vele főzni. Aki elunja, magára vessen. Ezt megelőzendő, íme tíz ötlet:

További bejegyzések »

 

 

vasárnap, november 01, 2015

Esemény: Bock Márton-napi libavacsora a Peppers! étteremben


"Aki Márton-napon libát nem eszik, újbort nem iszik, az egész évben éhezik-szomjazik."

Ez a mottója a november 12-i Bock Márton-napi libavacsorának, amelyen nagyon sok szeretettel várunk mindenkit. Volt szerencsém a tavalyi vacsorán is részt venni, ez egy sok-sok éve, hagyományosan megrendezett esemény, számos visszatérő vendéggel, kiváló ételekkel, szuper hangulattal, és természetesen Bock József borásszal és a csodás boraival.

Bock Marcell pezsgő, Porta
Géza rozé 2015, Szent Márton bor 2015, Porta Géza selection 2012 és Cabernet Franc selection 2011 – az idei vacsorának többek között ezek lesznek a főszereplői.

Az ételekről a Peppers! Étterem új séfje, Maráczi Imre gondoskodik, a büféasztalon többek között liba consommé portóival, libamáj pástétom birsalmasajttal és briós chips-szel, valamint konfitált libacomb aszalt fügével szerepel. (Tavaly a libacomb egészen zseniális volt, és a húsok itt általában amúgy is kiemelkedően jók).
További bejegyzések »

 

 

péntek, október 23, 2015

Sütőtökös laksa brokkolival és garnélával


Bár sajnos sem Szingapúrban, sem Malajziában nem jártam még, a laksa az egyik kedvenc dél-kelet ázsiai levesem. Tartalmas, fűszeres, rizstésztás étel, amely ezekben az országokban a legjellemzőbb és legkedveltebb hétköznapi utcai ételek egyike. Eredetileg a 15-16. században Malájziába, illetve indonéz szigetvilágra bevándorló kínaiak kultúrájából származik. A nemzetközi gasztronómiában is egyre elterjedtebb, ami leginkább intenzív, összetett ízeinek köszönhető. Millió változata létezik, két leggyakoribb a curry laksa (kókusztejes, fűszeres) és az ún. asam laksa (savanyú, pikáns, hallal készül). 

Tavaszi kiadása két éve sárgarépával és zöldspárgával készült, ez a mostani, téli verzió sütőtökös, és barátnőm szülinapjára főztem. Ezeknek a zöldségeknek a hozzáadása egyáltalán nem autentikus, ez már az én képzeletem szülöttje, de szerintem nagyszerűen működik, és bármilyen szezonális krémlevest fel lehet így dobni. Kulcsa az egzotikus - mogyoróvajas, korianderes -fűszerpaszta, amit a kész levesbe kell keverni -ez adja meg az ázsiai ízeket. A hozzávalókért mondjuk el kell bandukolni, de mind könnyen beszerezhető.

További bejegyzések »

 

 

kedd, október 20, 2015

Megfőzhetlek? - Hadd nevezzek el rólad egy ételt!



Egy nagyszerű közösségi adománygyűjtéshez szeretném kérni a támogatásotokat.

Az adományt az Igazgyöngy Alapítvány projektjéhez gyűjtjük: Toldon, abban a pici zsákfaluban, ahol ők működnek, nemrég vásároltak egy parasztházat, ezt szeretnék felújítani, és felszerelni, hogy közösségi fejlesztésre, játékra alkalmas tér -egy igazi gyerekparadicsom lehessen belőle, ahol a mélyszegénységben élő gyerekek hasznosan tölthetik majd el az időt.

A jótettért és az adományért cserébe a szerencsés nyertes számára egy róla elnevezett, személyre szabott fogást fogok kreálni, és megfőzni – sőt, együtt fogjuk megfőzni decemberben!

Mit kell tenni?

Az adjukössze.hu oldalán, a Megfőzhetlek? kampányvideó fölött a “BESZÁLLOK” gombra kell kattintani, majd itt rögtön az ADOMÁNYOZOK” gombbal, bankkártyával lehet adományozni. Az egész három percet vesz igénybe. A legkisebb összeg, akár 1000Ft is óriási segítség!

Mind a befolyó össze, és az adományok állása, mind a projekt megvalósulása átlátható módon történik. Mindez szépen követhető a honlapon.

Tehát:
http://www.adjukossze.hu/kezdemenyezes/Megfozhetlek,
vagy közvetlenül, adományozás: ADOMÁNYOZÁS



 Nagyon szépen köszönöm, az Igazgyöngy Alapítvány nevében is!

További háttérinformációk ehhez a nagyszerű adománygyűjtéshez:

További bejegyzések »

 

 

péntek, október 16, 2015

Egy falat sütemény, alkoholban - de kicsoda Sonja Adler?!


Sonja Adler és Szász Károly – Pastry and Art –gasztroesztétikai kiállítás elnevezésű rendezvényre kaptam meghívást a napokban. Bevallom, eltartott egy darabig, amíg kihámoztam, hogy valójában mi is a kiállítás tárgya, sőt, még magán a rendezvényen is szükségem volt némi időre, mire kikristályosodott számomra, hogy miről is van szó. Érdemes volt rászánni az időt és energiát, ugyanis kiderült, hogy valójában egy nagyszerű desszertről van szó, amelynek megalkotója –Istiván Rita – személyes indíttatása teszi az egész történetet hitelessé és érdekessé. Az is kiderült, hogy a Sonja Adler nem valós személy neve, hanem egy kreált márkanév – Rita kislányának és édesanyjának nevéből tevődik össze.
További bejegyzések »

 

 

csütörtök, október 15, 2015

Barnasörös, mazsolás csirkemáj sütőtökrösztivel



Nem kérdés, soha nem járt a sörkultúra olyan magaslatokban, mint manapság. Elsősorban a kézműves sörök területén tapasztalható néhány éve komoly fejlődés és fellendülés. Szinte nincs hétvége, amikor valahol a világon ne kerülne sor valamilyen kézműves sörfesztiválra, és szinte nem akad hét, amikor valamelyik kis főzde ne állna elő új sörrel. Így van ez néhány éve itthon is, a kézműves sörök rajongóinak saját rendezvényei, helyei és sztárjai vannak, az izgalmas sörök választéka is egyre bővül. Élesztő, Léhűtő, Bestia, Marrionett -azt hiszem, ezek a szentélyek:)

A trend gyökerei a tengerentúlra vezetnek vissza, ahol kb. három évtizeddel ezelőtt születtek az első ízek, mintegy tiltakozásképpen az egyre sivárabbá és egysíkúbbá váló amerikai sörgyártással szemben. A világ (és lassan a hazai gasztronómia) séfjei is felfedezik a sörrel való főzés szépségeit. Ahány típusú sör, annyi íz. Magam ötéves brüsszeli élet után sem tudtam megkedvelni a sört, a vele való főzést viszont rendkívül inspirálónak tartom. Ehhez nagy mértékben járult hozzá egy tulajdonképpen véletlenszerűen a kosaramban landoló szakácskönyv, a néhány hete megjelent "Das Craft Beer Kochbuch" (németül), amit szívből ajánlok mindenkinek, annak is, aki hozzám hasonlóan egyébként még nem áll közelebbi barátságban a sörkultúrával. 
További bejegyzések »

 

 

hétfő, október 05, 2015

Csupazöld, szőlős tabbouleh

A fűszervacsorára (még egyszer nagyon köszönöm mindenkinek, aki eljött) kreáltam először a csupazöld tabbouleh névre keresztelt salátát. Azóta picit lehűlt az idő, belecsaptunk az őszbe, ennek ellenére még mindig merem ajánlani, mert bár kétségtelenül frissítő, hűsítő ez a saláta, a szőlővel kimondottan őszies hangulatú. Nagyon szeretem a szőlőt sós fogásokhoz is használni, zöldfűszerekkel remekül passzol. Minél zamatosabb a szőlő, annál finomabb lesz a végeredmény.

A képen látható változatot a Bock pincészet Óbor éttermében készítettem az egyik kedvenc séfem, Nemesné Barbara konyhájában egy projekthez. Három dolog van benne, amitől összetettebb, mint egy sima tabbouleh: nyilván egyrészt a sonka, ami nem kimondottan klasszikus alkotóeleme egy tabbouleh-nak, ellenben kiváló hozzá. Másrészt a pincészetben, most első alkalommal nem olívaolajjal, hanem szőlőmagolajjal kevertem össze, ami egészen új dimenzióba repítette, még élénkebbek lettek az ízei, egészen bele is szerettem a szőlőmagolajba. A harmadik csiribiri a titkos, neonsárga, édes-keserű citromkrém, amiért örökké hálás leszek Tanja Grandits-nak –ezt pöttyöztem a tetejére, és végül ez kötötte össze a különböző ízekete. Ennek itt találjátok a receptjét, én imádom pástétomokhoz, kacsamájhoz, tonhalas ételekhez.

Szőlős tabbouleh füstölt sonkával
Hozzávalók (4 adag)

10 dkg finomszemcséjű bulgur
1/2 kávéskanál só
2 dl forró víz
4 szál újhagyma,
vékony karikákra vágva
2 szárzeller, apró kockákra vágva
2 nagy csokor petrezselyem, finomra aprítva
½ dl szőlőmagolaj
1 citrom leve
20 dkg zamatos szőlő
10 dkg vékonyra szeletelt füstölt sonka
tálaláshoz: édes-keserű citromkrém (recept alább)

A bulgurt egy tálba tesszük, belekeverjük a sót, és leöntjük a felforralt vízzel. Lefedjük, és 20 percig állni hagyjuk, amíg megpuhul. Közben vékony karikákra vágjuk az újhagymát (zöldjével együtt), és a szárzellert. A megpuhult bulgur-hoz keverjük a zöldségeket, a finomra aprított petrezselymet,  a citromlevet, szőlőmagolajatolajat, végül a szőlőt. Ha nagyobb szemű a szőlő, félbevágjuk. Tálaláskor vékony sonkaszeleteket teszünk rá, ill. ha még különlegesebbé szeretnénk tenni, akkor apró citromkrém pöttyöket nyomunk rá.



 

 

szerda, szeptember 23, 2015

Cider-ben párolt, almás csirkecomb


A cider, vagyis erjesztett almaital (sem az almabor, sem az almasör nem pontos terminológia) az utóbbi években itthon is egyre nagyobb népszerűségnek örvend. A világon Anglia a legnagyobb fogyasztója, valójában innen is terjedt el világszerte, pedig oda Normandiából, illetve Bretagne-ról került, ahol évszázados hagyományra tekint vissza. Magam részéről a ciderrel akkor barátkoztam meg, amikor a csodás és kihagyhatatlan párizsi breton palacsintázóban, a Café Breizh-ben kóstoltam belőle igazán minőségi változatot, ami nem csupán egy fénykorát már bőven elhagyott almára emlékeztetett. Az édes-savanykás  íz mellett fűszeresség, fanyarság és frissesség jellemezte.  
További bejegyzések »

 

 

hétfő, szeptember 14, 2015

Kukoricapalacsinta sósan, vagy édesen


A szilva kevesek gyümölcstoplistáján szerepel dobogós helyen, még ilyenkor nyár végén, a szezonjában sem fogadjuk kitörő lelkesedéssel. Pedig édes, és sós fogásokban is remekül bevethető, és némi fűszerrel, és izgalmas környezetben egészen szerethető. Az izgalmas környezetet ebben az esetben a kukoricapalacsinta jelenti, a szilva pedig mézesen, fűszeresen, karamellizálva a legjobb formáját hozza. Az alább ajánlott palacsintának a megszokottaknál karakteresebb az állaga, a kukoricadara izgalmas textúrát ad neki. Viszonylag semleges, így nemcsak kompótokkal, sült, vagy karamellizált gyümölcsökkel nagyszerű (mint például az itt bemutatott szilvával), hanem sósan is. Így például:
További bejegyzések »

 

 

hétfő, szeptember 07, 2015

Lassan sült, gránátalmaszirupos marhapofa


A hideg levesekről és főzés nélküli kánikulafogásokról lassan kénytelenek leszünk áthangolódni az ősziesebb, tartalmasabb ételekre, az alábbi szuperomlós, fűszeres, gránátalmaszirupos pofa is ilyen.
További bejegyzések »

 

 

szerda, augusztus 26, 2015

Babette, Claus és egy őrületes saláta


Létezik Bécsben egy szakácskönyv szaküzlet, amit ahányszor arra járok, felkeresek. Az apró könyvesboltokat minden műfajban imádom, egészen más ilyen helyen könyvet venni, mint egy nagy áruházban. A világon számos zseniális szakácskönyv üzlet akad Londontól New York-ig, volt szerencsém elég sokban megfordulni, és mindenütt ugyanazt az érzést tapasztaltam meg, amint beléptem: a megszállottak lelkesedését és a hasonló érdeklődésűek közötti láthatatlan összetartozást. Ez mind az eladói mind a vevői oldalra igaz.


Vissza Bécsbe. A Babette’s Spice and Books for Cooks 2002-ben nyílt, akkor egy üzlettel, később hozzájött még egy helyszín. Az eredeti üzlet a Naschmarkt mögött található, a legnagyobb választék mai napig itt van. A másik bolt a belvárosban fekszik, ez valamivel tágasabb. A szakácskönyveken túl mindkettőben fűszereket és fűszerkeverékeket is árulnak, valamint sütnek, főznek, általában egy-egy ételt, és süteményt naponta. Amiért pedig ezt az üzletet a legjobban imádom, az az eladók szakértelme. Már több alkalommal meggyőződtem róla, hogy szinte minden könyvet kívülről ismernek, nem csak a legújabbakat, legtrendibbeket, hanem elfeledett, vagy kevésbé kurrens köteteket is. Egyetlen vevői kérdésből pontosan be tudják lőni, hogy kinek mit ajánljanak, és ez 100%-osan működik. Abból, hogy ki milyen szakácskönyvet emel le a polcokról, vagy mibe lapoz bele, azonnal meg tudják mondani, hogy az illető kb. milyen szinten foglalkozik a gasztronómiával, lelkes kezdő, vagy esetleg szakmabeli. Nagyon sokszor mutattak nekem olyan könyvet, amit egyébként nem biztos, hogy magatól megnéztem volna.



További bejegyzések »

 

 

hétfő, augusztus 24, 2015

Za’atar, sumac, kardamom – közel-keleti fűszervacsora 2015. szeptember 1-én


Za'atar, sumac, kardamom - közel-keleti fűszervacsora Mautner Zsófival


A Zsidó Kulturális Fesztivál keretében a kulturális programok mellett ismét sor kerül gasztronómiai eseményekre is (pl. Sóletfesztivál a Kazinczy utcában). A kulináris programoknak idén is otthont ad a Courtyard Marriott City Center étterme, az Oléo Pazzo Mediterrán Bisztró. A hét folyamán pl. végig “Fűszerek a zsidó konyhában” című tematikus menüt lehet kóstolni, az ételeket a receptjeim alapján készítik (erről még később bővebben).

Szeptember 1-én, kedden az én “Za’atar, sumac, kardamom” című, közel-keleti fűszervacsorámra várunk mindenkit nagyon sok szeretettel.  A vacsorát tavaly a jeruzsálemi piac, ezúttal pedig a szefárd zsidó, illetve a mai izraeli konyha egzotikus fűszerei ihlették, az ötfogásos ételsorban most ezekre helyezem a hangsúlyt.

A menüt az Oléo Pazzo Mediterrán Bisztró konyhafőnökével, Császka Józseffel együttműködésben készítjük majd, ő és nagyszerű csapata segít majd abban, hogy minden a tavalyihoz hasonlóan gördülékenyen készüljön el.

Az ételsort éppen ma teszteltük le, bízom benne, hogy szeretni fogjátok:

Fűszeres üdvözlőfalatok
Csupazöld tabbouleh házi zöld harissával és citromkrémmel
Minilángos labneh-val, paradicsommal és za’atar-ral
Lassan sült, gránátalmaszirupos marhapofa sáfrányos rizzsel
Lisztmentes, kardamomos-tahinis csokoládétorta


Időpont: 2015. szeptember 1. kedd., 18.30 óra

Helyszín: Courtyard by Marriott City Center / Oléo Pazzo Mediterrán Bisztro
1088 Budapest, József krt. 5. (Blaha Lujza térnél)

Részvételi díj: 11.900 Ft/ fő  (amely tartalmazza az ötfogásos menüt, korlátlan ásványvíz- és egy pohár bor fogyasztását)

Helyfoglalás / Jegyvásárlás: Courtyard by Marriott City Center, Tel.:+36 1 327-5100; budapest.concierge@courtyard.com

Egy kis ízelítő a menü ételeiből:

Csupazöld tabbouleh házi zöld harissával és citromkrémmel:

Lassan sült, gránátalmaszirupos marhapofa sáfrányos rizzsel




Várunk mindenkit nagyon sok szeretettel!



 

 

Tízperces saláta zsenge csöves kukoricával


Augusztus a csöves kukorica hónapja. A majonézes kukorica finoman szólva nem kimondottan a gasztronómia csúcsa, más a helyzet azonban a nyári, friss, zsenge, kukoricával, ha megfelelően készítjük el. Azon túl, hogy nyári balatoni hangulatot megidézve, többnyire főtt állapotban fogyasztjuk, jellemzően nem nagyon kezdünk vele mást, pedig nem igazán igényel nagy erőfeszítést az előkészítése. Apróra vágott lilahagymával, friss bazsalikommal, vagy sok korianderrel, zöldcitromlével és chilivel összeforgatva salátának, gyömbérrel, szezámolajjal wokosan például nagyszerű. A mexiókiak egyik legnépszerűbb utcai étele az elote: faszénen grillezett, füstös-édes kukorica, chiliszósszal, zöldcitrommal és tejföllel kenik meg. A csúcsgasztronómiában szokás extravagáns, komplex fogások - pl. fagylaltként desszertek - részeként is tálalni (a latin-amerikai ízek jellemző térhódításának jele).

További bejegyzések »

 

 

hétfő, augusztus 17, 2015

Fűszeres csirke pitachipsszel, fokhagymás joghurtöntettel


Rawia Bishara Galilea déli részén, Názáretben született, palesztin-arab családban. Názáretből az út a férjen keresztül New Yorkba, Brooklynba – a multikulturális gaszronómia fellegvárába vezetett. Női közösségfejlesztő projektekben vett részt, amelyekben a főzés is központi szerephez jutott, a sikere akkora volt, hogy 1998-ban megnyitotta Tanoreen nevű kifőzdéjét. A vendéglő nevét a gyönyörű fekvésű libanoni település ihlette.  Eredetileg szendvicseket, salátákat kínált, de hamar kiderült, hogy a házias konyhájáért járnak vissza a legtöbben. A közel-keleti gasztronómia hagyományos fogásai mellett a nemzetközi terepen is kevéssé ismert palesztin különlegességekkel is megismertette vendégeit. Tavaly csodás szakácskönyvben gyűjtötte össze az étterem receptjeit, ez a kötet a múlt évi beszerzések közül az egyik kedvencem lett.

Rawia egyik ikonikus étele a csirke fatteh – a levantei konyha ( mai Szíria, Libanon, Izrael, Palesztina, Jordánia területe) más szegleteiben fetti, fetteh néven ismerik. Pitachipsz, fűszeres rizs, tépett csirkehús, mindez meglocsolva fokhagymás, tahinis joghurttal, tetején pirított magvak. Minden íz összeolvad, a pitát átitaja a szaft és az öntet. Nem látványos, de igazi ízorgia, az egyik legfinomabb fogás.

Fűszeres csirke pitachipsszel, fokhagymás joghurtöntettel (Csirke fatteh)
Hozzávalók (6-8 adag)
További bejegyzések »

 

 

szerda, július 29, 2015

Diós-zsályás sült őszibarack


Ennek az őszies hangulatú, de nyári desszert elkészítésének fő motivációja egyrészt az újonnan felfedezett nagy kedvenc: a kókusztejszínhab volt, azt szerettem volna ugyanis valamilyen gyümölcsös desszert mellé tálalni. Másrészt a zamatos őszibarack, amiből picit túlvásároltam magam a piacon, és egyértelmű volt, hogy kezdeni kell vele valamit.

További bejegyzések »

 

 

Kókusztejszínhab lépésről lépésre


Ez a kókusztejszínhab őrületesen zseniális! Már évekkel ezelőtt is olvastam róla, de csak most került rá sor, hogy kipróbáljam. Azt kell mondjam, hogy nagy konkurrenciát teremt a sima tejszínhabnak! Utóbbi luxust ritkán engedi meg magának az ember, de azért pl. egy almás tarte tatin, vagy egy keserűcsokitorta mellé elég nagyszerű. Természetesen állati eredetű, igazi (min. 30%-os, vagy több) tejszínről beszélünk. Természetesen, sajnos brutál kalóriabomba.

Nos, a kókusztej kalóriatartalma sem a legalacsonyabb (sűrűségtől, fajtától függően 150-230kcal/100 ml), de azért legalább valamelyest elmarad a hagyományos tejszíntől, továbbá azok is nyugodtan fogyaszthatják, akik laktózérzékenyek.

A kókusztejszínhabban azonban határozottan az a legjobb, hogy hihetetlenül finom. Az állaga habos, légies, selymes, a kókusz nem tolakodóan jelenik meg benne, és pl. gyümölcsös desszertek mellé pompás.

További bejegyzések »