hétfő, március 28, 2011

Tripla paradicsomos tésztasaláta

Talán kissé még túl nyárias ez a saláta, igazi akkor lesz, amikor majd megjelennek a jó paradicsomok. Azonban már most nyugodtan el lehet tenni a piknikezésre alkalmas ételek gyűjteményébe. Ha a piknikezés a műfajom lenne, akkor minden esetre egészen biztosan az állandó repertoárban szerepelne ez a tésztasaláta. Elkészítésének apropója most sem piknik volt, hanem a Szerelem, pasta, tenger című Ferzan Özpetek film, és az általa ihletett filmes főzés a Kino moziban. A filmben fontos szerepe van magának a tésztának, illetve a családi tésztagyárnak, így a tészta adta magát. Eredetileg egyébként a film miatt kerék formájú tésztából szerettem volna készíteni, de azt sehol nem találtam. Az ilyen egyszerű ételeknél különösen fontos, hogy a lehető legjobb alapanyagokat használjuk, hiszen az esetleges hiányosságok, hibák hatványozottan tűnnek fel. Én sem bíztam a véletlenre, gyakorlatilag minden Giuseppétől jött, a szárított koktélparadicsomtól az olívaolajon át, a Verrigni szupertésztáig. Azért tripla, mert a paradicsom három különböző formában jelent meg benne: szárítottként, friss koktélparadicsomként, és az öntetben (a vinaigrette-et úgy készítettem, hogy ecetet és paradicsomlevet kevertem ki az olajjal). A végén csomó zöldfűszer: petrezselyem, bazsalikom és kapor, valamint reszelt citromhéj frissíti az összhatást. Hűtőben simán eláll, úgyhogy előre (és nagy mennyiségben) is elkészíthető.
Volt még ezen kívül szendvics rukolás vajjal, pármai sonkával, Fontina sajttal, Marmorstein diós kenyérben, valamint csodás desszertek: citromos-málnás és levendulás-barackos csokoládés, amelyeket Baracskay Angéla, illetve a Pataki cukrászda kreált nekem. Aki jött, annak köszönöm, aki nem, az pedig valamikor esetleg belepillanthat majd a Food&Film rendezvény hangulatába és az előkészületeibe a TV Paprikán, ahová az eseményről felvételt készítettek.

Tripla paradicsomos tésztasaláta
Hozzávalók (10 adag)

50dkg fusilli tészta
0,5dl fehérborecet (vagy fehér balzsamecet)
fél citrom leve
1 teáskanál méz
2 evőkanál paradicsomvelő (leturmixolt paradicsom, vagy késztermék)
só, bors
1,5dl jó minőségű olívaolaj
10dkg féli szárított paradicsom
15dkg koktélparadicsom
1 csokor petrezselyem, finomra aprítva
1 csokor kapor, finomra aprítva
1 csokor bazsalikom, finomra aprítva
1 citrom reszelt héja

A tésztát bő, forrásban lévő sós vízben al dente állagúra főzzük. (A Verrigni tésztánál ez nekem újraforrástól számítva pontosan 8 perc). Közben elkészítjük az öntetet: A fehérborecethez adjuk a sót, borsot, citromlevet, mézet és a paradicsomvelőt. Az olajat lassan, fokozatosan keverjük hozzá, hogy homogén, selymes emulziót kapjunk. A tésztát leszűrjük, jéghideg vízzel leöblítjük, minél jobban leitatjuk, majd azonnal összeforgatjuk kevés olívaolajjal. Ráöntjük az ecetes-olajos vinaigrette öntetet, végül hozzáadjuk a szárított paradicsomot és a félbevágott koktélparadicsomokat. Sózzuk, borsozzuk. Közvetlenül tálalás előtt összekeverjük a finomra aprított zöldfűszerekkel és a reszelt citromhéjjal.

Címkék: , , ,


 

 

6 hozzászólás:

Blogger Tálaló szerint...

Ahogy elolvastam a receptet éreztem a nyár és a tenger illatát.Szeretem az ilyen ételeket,egyszerűek mégis varázslatosak.Többet adnak mint egy tál kalória.

8:36 de.  
Anonymous Névtelen szerint...

Évek óta olvasom heti rendszereséggel a blogot és őszintén sajnálom a hozzászólások elmaradását, persze a látogatói számok alakulását ezzel nem mérhetjük, de félek, hogy lassan az is csökkeni fog.
Nagyon nehéz ezen a piacon sokáig a csúcson maradni (persze lehet, hogy nem is volt cél) de én szorítok ugyanúgy mint megannyi vendéglátásban küzdő szereplőnek. Nemrég olvastam egy cikkben, (és remélem, hogy mi már kezdünk túllépni ezen a cikluson) hogy gasztroforradalmat csak ott lehet győzelemre vinni ahol a jelszavak, mondatok nyitott fülekre "beérett társadalomra" találnak.
Nehéz egy olyan társadalomnak újjat, modernet adni és mutatni aki/akik még saját gasztronómiájukkal sincsenek tisztában, hiányzik a tradició, a generációkon átívelő tudásanyag. Ezért nagyon örülök pl.:ennek és a többi blognak is akik megpróbálnak utat mutatni ebben a kusza világban.
További sok sikert kívánva.....egy olvasó

5:02 du.  
Anonymous Névtelen szerint...

Csatlakozva az előttem szólóhoz: én is évek óta járok ide, egyre csökkenő lelkesedéssel.Illetve fogalmazzunk úgy: az első évek receptjeire vadászom újra és újra.
Azokban kevesebbszer szerepelt olyan kitétel, hogy csak a tökéletes, innen-és-innen-beszerezhető alapanyagból érdemes nekiállni, illetve olyan hozzávalókat tartalmazott, amelyekért nem kellett a Csendes Óceán egyik kis szigetén lakó ismerőst felkeresni. Vagy Indiát. Vagy Hátsó-Hindusztánt.
Na értitek.
A profizmus átka.
De a korai receptek közül sokat megfőztem, köszönet érte!
Gabriella

8:04 de.  
Blogger Nagy Kati szerint...

Nagyon jó a recept,a tésztasali nagy kedvenc!
A többihez pedig,
Na, nem értem,ahozzávlók nem elérhetetlenek,amúgy pedig olvassátok el mi szerepel a fejlécben,annak tökéletesen megfelel ez a blog, és hála Zsófinak én is utazom vele együtt.Hol így,hol úgy...fantáziára van bízva...:)
Szerintem.

8:50 de.  
Anonymous Névtelen szerint...

Szerintem nem azért írja oda a szerző, hogy honnan van, mert mindannyiunknak onnan kell venni, csak ő onnan vette. Persze ha nem két Kulináris között dolgoznék és laknék, valószínűleg tanácstalan lennék, hogy honnan szerezzek szárított paradicsomot, de senki nem a mindennapi vacsit főzi innen 7/7 nap, vagy tévedek? Persze aki ebben a bizniszben nyomul, nap mint nap találkozik ilyen forrásokkal, de az átlag háziasszony örül, ha a paprikás krumplihoz megkap minden hozzávalót este hat után, munkából jövet. Ezt nem lehet vitatni. De épp ezért akkora öröm, amikor végre egy kalandos bevásárlás után egy isteni tál étel készül el, nem? Én nagyon köszönöm ezt a receptet, megpróbálom megkedveltetni a párommal, aki a húsleves-pörkölt-ubisali bermudaháromszög örök híve, márcsak ezért sem főzhetnék mindennap innen :D

9:33 du.  
Blogger chili&vanilia szerint...

Vettem a kritikát, értem. Az alapanyagok beszerzési helyét azért írom le, mert gyakran megkérdezik, hogy hol veszem, szerintem releváns információ a cikk és a recept szempontjából.
Azért azt megjegyezném, hogy amióta hivatásszerűen foglalkozom ezzel, azóta átlag 30(!) receptem jelenik meg havonta különböző magazinokban, mind le is van főzve, azért működnek. Szóval a munka és a lelkesedés nem csökkent, csak az olvasható eredménye átstrukturálódott más felületekre.
Ezt a tésztasalátát pedig nagyon ajánlom, isteni, és semmi olyan alapanyag nincs benne, amelyért Alsó-Hindusztánba kellene menni:)

9:58 du.  

Neked is van véleményed?

<< Főoldal