Gombhoz a kabátot, borsót az olajhoz

Már nem pontosan tudom felidézni, honnan indul a szál. Időrendi sorrendben talán a következőképpen zajlott a folyamat:

1.Néhány hete rátaláltam az őrségi Batha-porta olajaira. Kiváló a tökmag-, a dió-, és a mákolajuk is, leginkább azonban a mogyoróolaj volt rám nagy hatással. Olyan intenzív és tiszta (török)mogyoró ízű, hogy alig hittem az ízlelőbimbóimnak, amikor először kóstoltam. Friss kenyeret belemártogatni nagyon jó, salátán is, de közben végig azon gondolkoztam, mi mindenhez lehet majd kipróbálni.

2. Aztán jött a Marmorstein pékség és a csodálatos parasztkenyere, amelyről kiderült, hogy nemcsak finom, hanem hét nap elteltével is remek állapotban van. A belőle készült pirítós pedig a legjobb, amelyet valaha ettem.

3. Végül a zöldborsó. Nincs szezonja, magazinos munkáknál, fotózásoknál azonban gyakran előfordul, hogy előre kell dolgozni, olyan alapanyaggal, amelyeknek még nyoma nincs. Hóesésben pl. tavaszi hozzávalókkal. A fagyasztott zöldborsó pedig egyáltalán nem olyan drámai.

Így találkozott hát a konyhámban a Batha-porta mogyoróolaja, Miklós Misi parasztkenyere és a tavaszi Szuflé magazin modellje.

Zöldborsókrém mogyoróolajjal
Hozzávalók (8-10 adag)

3dkg vaj
2 salotta, vagy 1 hagyma, finomra aprítva
50dkg zsenge zöldborsó
5dl leszűrt hús-, vagy zöldségleves
só, bors
6 evőkanál mogyoróolaj
Tálaláshoz: pirítós, pirított mogyoró, parmezánforgács, (zöldborsócsíra)

A megolvasztott vajon üvegesre dinszteljük a finomra aprított salottát. Hozzáadjuk a zöldborsót, majd felöntjük az alaplével. Sózzuk, borsozzuk, majd kb. 8-10 perc alatt a zöldborsót puhára főzzük. Robot-, vagy turmixgépben teljesen simára pürésítjük (a folyadékkal együtt). Miközben jár a gép, fokozatosan, lassan hozzáadjuk a mogyoróolajat. Előre elkészíthető. Tálalás előtt a kenyérszeletek mindkét oldalát bekenjük a mogyoróolajjal, és grill alatt tesszük egy-egy percre, hogy megpiruljon. A zöldborsókrémmel megkenjük a szeleteket, majd pirított mogyorót és parmezánforgácsot szórunk rá.

PS. Most jut eszembe, ezt az ételt valójában azért készítettem, hogy legyen ürügyem arra, hogy használjam a zöldborsócsírát, amelyet néhány napja szereztem. Számos étteremben előfordul, nem csoda, hiszen a fiatal hajtásnak igazán intenzív, édes zöldborsó íze van, és még jól is néz ki. A zöldborsócsíráról totál megfeledkeztem, így most újra ki kell találni „alá” valami jó ételt. Mintha gombhoz keresném a kabátot.