szombat, március 12, 2011

Calle Ocho

Amikor Santiago de Cuba-ból megérkezett Miamiba, a 71 éves Felipe Walls nemigen tudhatta, hogy hamarosan annak az étteremnek lesz a tulajdonosa, amelyet az egész Egyesült Államokban a kubai emigráció közösségi központjaként tartanak majd számon. A 60-as években, a kubai menekültek első hullámával vándorolt Amerikába, és több tízezer kubaival együtt, az országához legközelebb eső csücsökben kezdett új életet. Nem sokan hittek benne, amikor megvette a Nyolcadik utca (Calle Ocho) és a harmincötödik utca találkozásánál található telket, mondván, túlságosan messze esik mind a városközponttól mind a tengerparttól, ide bizony miért jönne vendég. A Versailles étterem azonban pillanatok alatt a kubaiak törzshelyévé vált, sőt, környékbeli vendéglőből társadalmi, kulturális központtá nőtte ki magát. A szivarozó, kávézó öregek és fiatalok egyaránt itt tárgyalják meg az Élet fontos történéseit, úgymint sport és politika. A szavazatok reményében, Clintontól Bush-ig mindenki kampányolt itt, fotó, díszevés, stb. Nemcsak Miami városvezetése, hanem az étteremtulajdonos Walls család is pontos tervvel készül arra a pillanatra, amikor feltehetőleg százezres tömeg ünnepli majd a Castro-éra végét.
A vendéglő házias, hagyományos kubai konyhát visz. Semmi fúzió, semmi Cézár saláta. Az étlapon azok az ételek, amelyeket a nagymamáik főztek otthon. Ajiaco (sűrű leves), palomilla (steak), picadillo (marhahúsragu), léchon asado (omlós malacsült), rabo (ököruszály), moros y cristianos (feketebab, fehér rizs), sok hagyma, fokhagyma, manióka, édesburgonya, főzőbanán éretlenül (tostones) és éretten (maduros). Rusztikus, kiadós fogások. Az igazi meglepetést azonban a szomszédos pékség és cukrászda hozza. A kávé elképesztő. Café con leche, cortadito, cafécito, utóbbi gyűszűnyi, méregerős főzet, talán még egy ristretto-hoz szokott olasz is hanyatt esne tőle. A desszertek lenyűgözőek és rémisztően bűnösek: kenyérpuding, flan-ok tömkelege, rummal és sűrített tejjel átitatott sütemény (Tres leches). Végül, az egzotikus guavapürével (édes, rózsaszínű húsú trópusi gyümölcs) töltött háromszög. Még meleg, leveles, könnyű, benne a lekvár eper és passiógyümölcs illatára emlékeztet. Az alábbi sütemény nyilvánvalóan meg sem közelíti, de jobb híján ezt ihlette. Ha pedig birsalmasajt, akkor miért ne kerülhetne mellé a hozzá kiválóan illő manchego (vagy más, markáns ízű) sajt. Aztán behunyjuk a szemünket, elindítunk egy Los Van Van cédét, hátha gondolatban a Calle Ocho-ig visz.
Birsalmasajttal és manchego sajttal töltött háromszög
Hozzávalók (8-16db, mérettől függően)

Egy csomag (20dkg) leveles tészta
20dkg birsalmasajt, felszeletelve
15dkg manchego sajt, szeletekre vágva
1 egész tojás, felverve

A sütőt előmelegítjük 200C fokra. A leveles tésztát kinyújtjuk, és nyolc téglalapot vágunk belőle. Mindegyikre egy-egy szelet birsalmasajtot és manchego sajtot helyezünk. A tészta széleit megkenjük a felvert tojással, majd háromszög formájúra hajtjuk, a széleket alaposan összenyomkodjuk, hogy ne nyíljon ki. A tetejét megkenjük tojással. Kb. 15 perc alatt arany színűre sütjük. Langyosan a legfinomabb.

Címkék: