Téli menü

Az utóbbi időben igazán nem lehet okom panaszra: a konyhában kellőképpen kijátszhattam magam, hiszen vagy egy hete szinte minden egyes nap vendégeim vannak (vagy rendelésre vittem ételeket). Ha igaz, hogy a főzés számomra kikapcsolódás (igaz), akkor én most olyan pihent vagyok, mintha Jamaicán töltöttem volna egy mézeshetet. (hamis). Gázlángok lobognak (ó, bárcsak…, sajnos itt ezzel a nyomorult kerámialappal kell küzdenem), kések suhognak, sütő fűti, mosogatógép gyűri, ajánlom, hogy bírják még szusszal.

Persze, mindennek a kulcsa a logisztika. Hiszen hétvégén még hagyján, de ahhoz, hogy az ember hétköznap este, munka után szalonképes, háromfogásos vacsorát tudjon prezentálni, komoly tervezés szükséges. Ilyen időszakban a mélyhűtő életmentő: néhány csomagnyi előre lefőzött alaplé és többféle fagylalt, sorbet és parfé várja a sorsát. Zöldség, hagyma, citrom, tészta, krumpli-készletek feltöltve, tulajdonképpen csak a halat/húst veszem meg utolsó percben. Ha hétköznapi vendégeim vannak, a levest reggel szoktam megfőzni (vagy olyan előételt tálalok, amit csak össze kell állítani), desszert leggyakrabban valami jeges, így mielőtt a vendégek megérkeznek, már csak a főételre kell koncentrálni. Olyat, amit teljesen frissen, tálalás előtt közvetlenül kell elkészíteni, inkább olyankor tálalok, ha olyan vendégek vannak, akikkel szemben nem udvariatlan, ha kis időre eltűnök a konyhában. Velük, vagy nélkülük. Mint például tegnap este.

Zelleres gesztenyekrémleves, barnított vajban pirított kenyérkockával
Elsőre nem tudtam egyértelműen eldönteni, hogy tulajdonképpen ízlik, vagy nem, kis idő kellett neki, amíg összeálltak az ízei. (Túl savanyú almát használtam hozzá, erre legközelebb figyelni kell, továbbá az eredeti recept nem tartalmaz burgonyát, egyet azonban tennék bele). A levest pirított kenyérkockával tálaltam, és meglocsoltam némi barnított vajjal. (A recept Dorie Greenspan honlapján található)

Lazac, sáfrányos linguine-vel, pirított póréval
A sáfrányos olívaolajat előre elkészítettem, tálaláskor pedig kifőztem a friss tésztát (bolti), megpirítottam a pórét (nincs az az étel, amit ne dobna fel), és vajon mindkét oldalán megsütöttem a lazacot, úgy, hogy a közepe picit opálos maradjon. A kifőtt tésztát összekevertem a sáfrányos olajjal, a póréval és friss petrezselyemmel, a lazacot a tetejére helyeztem.

Tőzegáfonya-sorbet
Ez olyan sebességgel fogy, hogy tegnap már szégyenemre nem tudtam repetával szolgálni, azt kellett válaszolnom, hogy elfogyott (ettől pedig mindig rettegek). Durvára vágott keserűcsokoládéba és pisztáciába hempergettem a gombócokat (ez úgy a legkönnyebb, a sorbet-t előre kiveszem a mélyhűtőből, és amikor már gombócot lehet belőle formázni, de még teljesen szilárd, akkor hempergetem, majd így teszem vissza a mélyhűtőbe –de ezt nem szabad túl korán, különben a csoki és a mag ehetetlenre fagy.) Itt szeretném megköszönni, hogy Domestic Goddess felhívta a figyelmünket, hogy helyesen tőzegáfonya a neve, én is mindig vörösáfonyát használtam, pedig az valóban helytelen.)