Rugelach 2007

Amikor New York-ban éltem, a megszámlálhatatlan kulináris kísértés között előkelő szerep hárult a Zabar’s üzletre. Ez a város egyik legrégebbi és legkultikusabb ínyenc-szentélye, amely több évtizedes múltra tekint vissza: 1934-ben alapították, és az alapító Zabar család leszármazottai mai napig itt dolgoznak. Nem egy flancos hely, a hatalmas forgalom és népszerűség ellenére valójában kissé lepukkant, „patinás”, zsúfolt, áttekinthetetlen. De ettől igazi. Mivel nem messze laktam, minden egyes nap elhaladtam mellette, és szinte egyetlen nap sem múlt el úgy, hogy ne tértem volna be –nem is feltétlenül venni valamit, inkább egyszerűen csak magamba szívni a hangulatát.

A sok finomság között azonban a legnagyobb kísértést számomra soha nem a helyiek által favorizált francia sajtok, a tulaj által személyesen válogatott, kiváló minőségű füstölt halak, az isteni, házi készítésű csirkemájpástétom jelentették, hanem a rugelach. A lengyel-zsidó eredetű sütemény-kifi- a Zabar’s emblematikus terméke, amelyért a város másik oldaláról is képesek elzarándokolni (magam is bármikor megtenném). Az ünnepi időszakban a legkapósabb, de egész évben kapható, forradalom törne ki, ha nem így lenne. Legnépszerűbbek a sárgabarackos, fahéjas, csokoládés, málnás. Egyik hagyományos változatát készítettem két éve, ez a barackos-diós számomra a klasszikus. Idén viszont kísérleteztem, és a következő verziókat sütöttem: narancslekvár-dió, gesztenye-csokoládé (gesztenyemassza+durvára darabolt keserű csoki), meggylekvár-mandula. Már maga a sütése is élmény –az édes, bódító illat belengi a lakást, én pedig ilyenkor mindig New York-ról álmodom...

Alaptészta (24 darabhoz)

12 dkg krémsajt (Philadelphia)

12 dkg vaj

3 púpos ek cukor

15dkg liszt

csipet só

Összedolgozom (vagy a gép) a krémsajtot, vajat, cukrot (mindegyik szobahőmérsékletű legyen). Hozzáadom a lisztet, sót és gyorsan összegyúrom, nem szabad túldolgozni. Két bucit formálok belőle, fóliába csomagolom és min. 1-2 órára a hűtőbe teszem. (Egész éjszakát is maradhat). Mindkét korongból egy kb. 20-25 cm átmérőjű kört nyújtok ki. A tészta a krémsajt miatt nagyon könnyen ragad, szakad, úgyhogy gyorsan kell dolgozni, lehetőleg hideg felületen, és bővel lisztezni kell. Ízlés szerinti tölteléket kenek rá (először a lekvárt, arra a magot, csokit, vagy fűszert, pl. fahéjat.) 12 cikkelyre vágom, ezeket feltekerem kifli formára - a széles végével kezdve. Tetejét megkenem tojás és tej keverékével, 180C-os sütőben kb. 20 perc alatt sül meg. Másnapra még finomabb.

Kapcsolódó: Rugelach 2005 (barackos-diós)