Joghurtos céklaleves

Sajnos a fényképezési készségem még nagyon kezdő, ugyanis ez a leves igazából sokkal de sokkal pinkebb volt az életben, olyan elképesztően gyönyörű, élénk sötét rózsaszín, hogy már csak a színe miatt is imádom főzni és enni is. Nem zseniális, hogy bármilyen mesterséges adalékanyag nélkül, teljesen természetes alapanyagból ilyen színű étel készíthető??

A cékla is azok közé a zöldségek közé tartozik, amelyet vagy utál valaki (a többség), vagy imád. Én az utóbbiak táborát gyarapítom, jöhet bármilyen mennyiségben, bármilyen formában, feltéve persze, hogy friss cékláról van szó és nem valamilyen bolti konzerves szétfőzött változatról. Nálunk otthon a családban is rengeteget ettünk mindig is, zseniálisan főző Apukám jobbnál jobb dolgokat produkál belőle, legyen az az egyik nagy kedvencünk, a fokhagymás céklasaláta, vagy a céklamártás, vagy borscs, vagy ilyesmi céklaleves. Szerintem sokan csak azért utálják, mert szegény zöldségnek nem túl jó az image-e, és mert soha életükben más formában nem próbálták ki, csak a hagyományos ecetes tormás céklasalátaként. Pedig nagyon változatosan lehet elkészíteni, nem beszélve arról, hogy mennyire egészséges! Kifejezetten gyógyító, méregtelenítő hatású, tele van rostokkal és vitaminokkal (C-vitamin, kálium, folsav) és nagyon alacsony a kalóriatartalma. Itt is található még a cékláról egy csomó érdekes tudnivaló és adat (angolul).

Most itt van látogatóban K. barátnőm és az volt a megállapodás, hogy a héten csakis lájtos, egészséges kajákat csinálunk. Cékla mindig van a hűtőmben (itt Brüsszelben egyébként csak a piacon lehet frisset kapni, a közértben csak előfőzötten, vákuumcsomagolásban), úgyhogy egyértelmű volt, hogy főzök akkor ilyen levest, amit egyébként is gyakran készítek, mert szép, laktató, jóízű és akkor mégis valami értelmeset eszik az ember és nem valami unalmas, fantáziátlan nyers uborkát. K.-nak ízlett, nagyon meg voltunk magunkkal elégedve, utána egy jó salátát ettünk csak.

…ja, meg desszertnek (mert annyira rendesek voltunk!) egy szelet Pierre Marcolini féle csokimousse tortát…khm…no comment.

Recept

Hozzávalók (4 személyre)

2 közepes méretű nyers cékla (itt kicsi gumókat lehet kapni, abból lehet 3-4, otthon vagy egy nagy gumó, vagy kettő közepes)
1,2 l víz (ha van esetleg kész alaplé, még jobb)
3 ek olívaolaj
1 közepes fej hagyma (én itt salottát használok, abból kettő kicsi)
só, bors, citromlé, cukor
2 dl kefír, vagy joghurt

A céklagumókat meghámozom és lereszelem. (Ha valakit ijesztenek a horrorisztikus elemek, akkor ehhez a művelethez használjon gumikesztyűt, mert nagyon fog a színe, egyébként citromlével lejön.) Az olívaolajon üvegesre párolom a kockákra aprított hagymát, majd rádobom a reszelt céklát. Kb. 3-4 percig párolom. Felöntöm a vízzel (vagy a húslevessel), ízesítem sóval, borssal. Főzöm kb. 10 percig, amíg a cékla megpuhul de még kicsit roppanós. Ekkor botmixerrel pürésítem, majd ezt követően hozzáadom a kefírt, vagy joghurtot. (Ennél a lépésnél nagyon fontos, hogy a joghurtot először egy külön kis tálkában csomómentesre keverem, hozzáadok pár kanál levest, hogy kiegyenlítődjenek a hőmérsékletek és csak ezután öntöm a levesbe). A legvégén ízesítem a citromlével és a cukorral (kb. fél citrom leve és 3 ek cukor, de ez mindenki saját ízlésétől függ. Egy pikáns, savanykás édeskés ízt kell kapni)

Ez a nagyon light-os alapváltozat, ha még finomabbra akarom csinálni, akkor az olívaolaj helyett vajon párolom a zöldségeket és hagyományos lisztes tejfölös habarással sűrítem. Lehet bele friss fűszernövényeket is tenni a végén, bazsalikom, rozmaring, vagy petrezselyem illik bele.