A Kezdet.

Most mi legyen? Egyszerűen vágjak bele a közepébe?? Nem…azért némi magyarázatot fű(ő)zök hozzá.. Szóval, mi ez? Ez egy gasztroblog.(internetes főző/gasztronómiai napló). Miért? Mert imádok főzni és ezt szeretem megosztani másokkal. Ha meg másokat nem érdekel, hát akkor egyszerűen magam szórakoztatására. Amikor az interneten felfedeztem a gasztroblogokat, ahol Párizstól New York-ig a hozzám hasonló mániások (szakkifejezés: "foodies") kulináris élményeikről blogolnak, két perc alatt tudtam, hogy én is szeretnék ilyet. És ez most az.

És még néhány érv, amiért:

• A szakácskönyveim mennyisége valószínűleg (=biztos) meghaladja a teljes ruhatáramét (kvantitatív indikátor: jelenleg kb. 90 darab. (Te jó Isten, hová teszem majd otthon…)
• A múltkori hazautazásom alkalmával a MALÉV Brüsszel-Budapest járatán a bőröndömben velem tartott egy kisebb friss ázsiai fűszercsomag, egy papaya, továbbá öt darab helyes kis zöld lime, mert ezekből otthon nem lehet jó minőségűt kapni…(ja, öt napra mentem haza)
• A múltkori ideutazásom alkalmával a MALÉV Budapest-Brüsszel járatán a bőröndömben velem tartott kettő darab kukta, hogy itt is tudjak s.o.s gyorsan húslevest főzni. A dupla kiadás egy jószándékú kedves „baleset” eredménye. És hát ha már ugye…
• A legnagyobb sorscsapás lenne, ha egy olyan pasival hozna össze a sors, akit egyáltalán nem érdekel a gasztronómia. Ja, és aki a sovány nőket szereti. (mindkettőre csekély az esély )

Számos további konkrét gyanús jel utal arra, hogy a dolog kezd kicsúszni a hobbi kategóriából (szenvedély?, mánia?) és intervenciót igényel…

…vagy egy gasztroblog létrehozását.

Még egy gondolat az induláshoz. A konyhámban a kozmopolita kulináris megközelítés dominál, egyrészt mivel több különböző országban jártam/éltem és azok gasztronómiai kultúrája formálta az ízlésemet, másrészt mert jelenleg Brüsszelben helyezkedem el és az itt kapható, az évszaknak megfelelő alapanyagokból főzök. Magyaros ételekről tehát nem sokat fogok írni, azokról úgyis annyi jó, bevált családi recept van és egyébként is az egyik melegen, pirosan, hagymásan szereti a tökfőzeléket, a másik pedig hidegen, kaprosan, tejfölösen, édes-savanykásan (én például).