Kukoricapalacsinta sósan, vagy édesen

A szilva kevesek gyümölcstoplistáján szerepel dobogós helyen, még ilyenkor nyár végén, a szezonjában sem fogadjuk kitörő lelkesedéssel. Pedig édes, és sós fogásokban is remekül bevethető, és némi fűszerrel, és izgalmas környezetben egészen szerethető. Az izgalmas környezetet ebben az esetben a kukoricapalacsinta jelenti, a szilva pedig mézesen, fűszeresen, karamellizálva a legjobb formáját hozza. Az alább ajánlott palacsintának a megszokottaknál karakteresebb az állaga, a kukoricadara izgalmas textúrát ad neki. Viszonylag semleges, így nemcsak kompótokkal, sült, vagy karamellizált gyümölcsökkel nagyszerű (mint például az itt bemutatott szilvával), hanem sósan is. Így például:

Sőt, a kukoricadara jellegzetes és felismerhető íze miatt talán azt mondom, sósan még finomabb. Például fokhagymával fonnyasztott spenótlevelekkel és buggyantot tojással, sült paradicsommal és későnyári kukoricával, vagy grillezett szőlővel és fetasajttal. A lehetőségek tárháza végtelen. A kukoricapalacsinta receptjéhez az ihletet Sarah Britton: My New Roots című csodás könyve adta, amiről később még külön ajánlót tervezek, az utóbbi idők egyik leginspirálóbb kötete. A tányér pedig Havadtőy Sámuel művészete.

Kukoricapalacsinta mézes, karamellizált szilvával

Hozzávalók (6 palacsintához)

13 dkg kukoricadara

6 dkg kukoricaliszt

1 teáskanál sütőpor

1 teáskanál szódabikarbóna

csipet só

2,5 dl tej

1 evőkanál agavészirup (vagy méz, vagy juharszirup)

1 citrom reszelt héja

2 tojás

a sütéshez kókusz-, vagy napraforgóolaj

Karamellizált szilva:

1 evőkanál vaj

2 evőkanál méz

25 dkg szilva, kimagozva, negyedekre szeletelve

2 cm friss gyömbér, lereszelve

2 szegfűszeg

1 rúd fahéj

frissen őrölt bors

A palacsinta masszáját előző este kell előkészíteni, hogy a kukoricadara meg tudjon dagadni. Egy tálba tesszük a kukoricadarát, a kukoricalisztet (vagy keményítőt), a sütőport, szódabikarbónát, sót. Egy kis tálkában villával felverjük a tojásokat, majd hozzáadjuk a tej felét, azaz 1,25 dl-t, az agavészirupot, vagy mézet, reszelt citromhéjat. A száraz anyagokhoz adjuk, és alaposan elkeverjük. Frissentartó fóliával lefedjük, és egy éjszakára a hűtőbe tesszük. Másnap a sütés előtt belekeverjük a tej másik felét, 1,25 dl. Serpenyőben felhevítjük a használt zsiradékot, pl. kókuszolajat, majd elkezdjük kisütni a palacsintákat. Készíthetünk nagyobb – 16 cm átmérőjű – vagy kisebb -10 cm átmérőjű – palacsintákat. Egy-egy merőkanálnyit teszünk a forró olajba, majd közepes hőfokon, kb. 4-5 perc alatt mindkét oldalán arany színűre sütjük. Akkor lehet megfordítani, amikor a felülete már lyukacsos, nem folyós. A sütési folyamatot fel tudjuk gyorsítani, ha fedőt teszünk a serpenyőre. Konyhai papírtörlő leitatjuk, és a szilvával tálaljuk, langyosan. A szilvához egy kisebb serpenyőben felolvasztjuk a vajat, és hozzáadjuk a mézet. Amikor felhabzik, hozzáadjuk a negyedelt szilvákat, a fűszereket, majd erős hőfokon átforgatjuk. Hozzáadunk egy kevés vizet (eseteóleg vörösbort, netán rumot), és néhány percig főzzük, amíg a szósz sziruposan bevonja a gyümölcsöket. Nem kell túl sokáig főzni, nehogy túlfőzzük. A  langyos kukoricapalacsinta mellé adjuk.