Ragacsos rizs, vagyis sticky rice málnával, szederrel

Milyen régen volt, amikor Segal Viktor első könyve készült, szinte igaz sem volt. Ez a kötete azóta is a kedvencem, nemcsak azért mert volt szerencsém közreműködni a születésében, hanem azért is, mert Viktor legjobb receptjei vannak benne.

Amikor készült a könyv, akkor több napot töltöttem vele egy konyhában, ahol az ételeket Viktor megfőzte a fotózásra, így szinte mindent volt alkalmam megkóstolni is. Emlékszem, amikor a ragacsos rizs került sorra, és megfőtt, egy lábasban félretettük hűlni. A probléma csak ott kezdődött, hogy ez a ragacsos rizs olyan hihetetlenül finom, hogy úgy kellett visszafogni magunkat (meg aztán eldugni a lábast), hogy ne “párologjon” el öt perc alatt, és maradjon a fotózáshoz is.

A ragacsos rizs elnevezés nemcsak a desszert állagára utal, hanem magára a rizs fajtájára is. Speciális rizsről van szó, az üzletekben “glutinous rice” néve kell keresni (én a Culinarisban vettem). A rizzsel aztán mindössze annyi történik, hogy az ember kókusztejben megfőzi, kihűti, majd gyümölccsel tálalja. Ázsiában, főleg Thaiföldön az egyik legnépszerűbb és leggyakoribb édesség. Legtöbbször mangóval tálalják, Viktor receptjében nektarinnal ajánlja, én pedig már számos gyümölccsel próbáltam, és gyakorlatilag mindennel működik, főleg a lédús és fanyarabb gyümölcsök illenek hozzá a legjobban. Most például málnával és szederrel párosítottam, mindkettővel pazar.

A pontos recept Segal Viktor Színek és Ízek című elsőkönyvében található. Én most feleztem a mennyiséget, és 10 dkg ragacsos rizst egy órára beáztattam, majd fél liter kókusztejben, minimális cukorral megfőztem (ez simán 4 kis adagra elég). Amikor kihűlt, egy zöldcitrom reszelt héját kevertem bele.

Örömmel hallom, hogy ősszel újra lesznek Segal vacsorák, én biztos, hogy ott leszek, hiányoznak Viktor elegáns, és az ízlésemhez nagyon közel álló ételei.