Langyos kukoricakenyér barnavajjal és chilivel (Harlemből)
Marcus
Samuelsson évek óta az amerikai gasztronómiai élet egyik legizgalmasabb figurája.
Az etióp származású séf háromévesen veszítette el édesanyját, ezt követően jómódú
svéd házaspár fogadta örökbe, így a skandináv országban nőtt fel. Huszonkétévesen
érkezett New York-ba, ahol karrierje villámgyorsan teljesedett ki: az egyik
legnevesebb luxusétterem konyhafőnökének nevezték ki, teljesítményét számos mérvadó
kritikával és díjesővel jutalmazták. Két éve, a Harlemben nyitott vendéglője a
nyitás percétől hatalmas sikernek örvend. Ha nem Amerikában lennénk, az étlapot
meghatározó etióp-svéd-déli fúzió láttán igencsak kikerekedne a szemünk. Az
Egyesült Államok déli államainak konyhája –különös tekintettel az egykori ültetvények
főzési szokásaira – a séf egyik legfontosabb ihletadója. Ez inspirálhatta az alábbi
kukoricás kenyeret is, amely kívül ropogós, belül lágy, csodás tunkoló fűszeres,
mártásos húsok, vagy zöldségek mellé –még lecsóhoz is!. A csodaséf harlemi étteremben
mézzel kevert vajat és csípős paradicsomcsatnit adtak mellé.
Langyos kukoricakenyér barnavajjal
és chilivel
Hozzávalók ( 8 szelet)
2 cső csemegekukorica,
leszemezve
2x6 dkg vaj
12,5 dkg liszt
17,5 dkg kukoricadara
1 evőkanál sütőpor
1 evőkanál szódabikarbóna
1 teáskanál só
2 evőkanál fekete hagymamag
(ha van)
½ teáskanál chilipehely,
vagy cayenne bors
2 evőkanál finomítatlan nádcukor
3 dl tejföl
1 tojás
A sütőt előmelegítjük 180C
fokra.
A nyers csöves kukoricát éles
késsel leszemezzük: úgy a legegyszerűbb, ha félbetörjük, függőlegesen
vágódeszkára állítjuk, és körbe forgatva, négy-öt szeletben levágjuk a
szemeket. (A deszka legyen nagy méretű, vagy tegyünk alá alufóliát, mert a szemek
ilyenkor nagyon gurulnak.) Serpenyőben felolvasztjuk a vaj felét, aza 6 dkg-ot, rádobjuk a kukoricát, átforgatjuk, és néhány percig főzzük, amíg megpuhul. Egy
keverőtálban összekeverjük a száraz anyagokat: a lisztet, kukoricadarát, sütőport,
szódabikarbónát, sót, fekete hagymamagot, chilit, nádcukrot. Egy másik edényben
simára keverjük a tejfölt a tojással. Hozzáadjuk a vajban párolt kukoricát (az
olvasztott vajat is). A tejfölös-kukoricás keveréket hozzáadjuk a száraz
anyagokhoz (azaz a kukoricadarás liszthez), és fakanállal összeforgatjuk. Ekkor
még egy elég tömör masszát kapunk, nem kell megijedni, a következő adag
olvasztott vaj fogja fellazítani. A második 6 dkg vajból barnított vajat készítünk:
lábasban (lehet ugyanaz, amiben a kukoricát pároltuk) felolvasztjuk, és addig melegítjük, amíg szép arany színű,
illatos lesz, és megpirul, kb. 6-7 percig. A barnított vajat a masszához öntjük,
és összekeverjük. Egy 25x20 cm-es tepsit, vagy jénait kibélelünk sütőpapírral, és
beleöntjük a masszát. 30 perc alatt arany színűre sütjük (tűpróbával ellenőrizzük,
hogy a közepe is átsült-e). Langyosan tálaljuk.
2 hozzászólás:
megcsinaltuk, szokas szerint dupla adaggal. nagyon finom, es tokjo osszekeverni a szaraz reszt a nedvessel, mert habzik rendesen. a soval ovatosan, csapott keaskanal boven eleg.
Én is dupla adaggal csináltam nagy családi-baráti összejövetelre, grillhúsok és saláták mellé - mindenkinek ízlett! És nem csak frissen jó, hanem még másnap, harmadnap is (ha marad addig).
Neked is van véleményed?
<< Főoldal