Szuperolasz a Vécsey utcában: Ale.Da.Mario

Úgy tűnik, Budapesten erős lendületet kezd venni az egyébként is nagy népszerűségnek örvendő olasz konyhaművészet. A két tésztás fiú után egy újabb gyöngyszemet szeretnék bemutatni, a felfedezésért köszönet Makány Márta divattervezőnek, a budapesti gourmet szcéna nagy ismerőjének. Ezúttal hárman vannak a fiúk: Alessandro, Davide és Mario. Ale.Da.Mario

A Vértanúk terét és a Szabadság-teret összekötő apró utca kimondottan hangulatos. Indul egy Bortársaság üzlettel, aztán jön a régebbi, kommersz olasz, utána a készülő portál, amely egy újabb nyitó éttermet sejtet, végül diszkréten, teljesen feltűnésmentesen az új olasz. Egyelőre még csak a hangulatos teraszon ültem, de nagyon tetszik a beltere is: elegáns, visszafogott, természetes, egy-két jellegzetes, hangadó díszítő elemmel (régi mérleg a falon, poharakból kirakott csillár).

Elsőként jöjjön az ebéd: azt hiszem, a legjobb-ár-értékű ebédek sorában jelenleg mindenképpen dobogós helyet (sőt, megkockáztatom: első helyet) érdemel. Két fogás ára 1500 (illetve az ételektől függően néha 1700) Forint. Na de milyen két fogás! Egyik alkalommal tonhaltatár, majd lazacfilé burgonyapürével, rukolával, fehérbabbal és koktélparadicsommal, egy másik alkalommal lencsesaláta Tomino sajttal, és fűszeres-paradicsomo maccheroni. Minden fogás 100%-os korrektséggel elkészítve, pont annyi, és az van a tányéron, aminek ott kell lennie, se több, se kevesebb. Normális olívaolaj, friss, jó minőségű alapanyagok, savak, élénk, ropogós salátalevelek, harmónia. A focaccia-ról említést sem teszek, mert az egyszerűen életveszélyes. Meleg, foszlós és tökéletes.

Sajnos már az első ebéd alkalmából kiderül, hogy a desszertfront az itt finoman szólva nem kispályás. Nem is tudom, azt hiszem, az Ale.Da.Mario desszertjeinek egy külön albumot fogok talán nyitni a Facebook-on. A sok finomkodó, és agyonbonyolított desszert után egészen lenyűgöző  a bevállalt egyszerűség: olyan citromos-mandulás pite, hogy nem hiszek az ízlelőbimbóimnak, meggyes pite, csokoládés-mogyorós pite, tökéletes omlós tészták, kifinomult, harmonikus fűszerezés, 150%-os alapanyaghasználat, magabiztosság a köbön. Ennek a fiúnak aranyból van a keze (ex-Baraka cukrász). Olyan millefoglie, azaz krémes, hogy a budai Bock Bisztró megnyitója után testületileg vonultunk át érte, és ez talán minden jelzőnél többet árul el. (Azon már csak mosolygok, amikor a szakács és a cukrász fiú kivonulnak ebéd után, csillogó, kérdő tekintetekkel pásztázzák az asztalokat, és a szakács viccesen kiborul, hogy mindenki a desszerttől alél el, és az összes bókot a cukrász zsebeli be.)

Mivel egy éttermet természetesen nem lehet megítélni kizárólag az ebédmenü alapján, megnéztünk egy étlapról válogatott vacsorát is. Ez az ebédhez képest valamelyest alulmúlta a várakozásaimat, de nem túlzottan. Roastbeef tonnato (tonhalkrémmel tálalát, vékonyra szeletelt rozé marhasült, korrekt, de nem kiemelkedő), zöldborsókrémleves tintahallal (az eddigi leggyengébb láncszem, kilóg belőle a fehérbor, csúnya, szürke színű, teljesen diszharmonikus), szicíliai halleves (mély, gazdag ízű lé, hatalmas bödön kagyló, garnéla, halak, rendben), sáfrányos risotto velővel (teljesen korrektül elkészítve, krémes, gazdag, finom). Az első néhány látogatás alapján az az érzésem, hogy talán inkább a rusztikusabb vonal (házi tészták, pizzák) az erősebb, de még majd haladok tovább az étlapon. A pizzafanatikusoknak egyébként a pizza is az ínyükre lesz: hajszálvékony, kevés feltéttel (de az nagyon jó), és van bianco, azaz paradicsom nélküli is. A csípős szalámis olyan csípős, hogy még magas bíróküszöbbel rendelkezők is huhognak.

A kiszolgálás olasz étteremhez képest visszafogott, nekem lehetne bővérűbb, az urak az erősebbek, ők kiválóak, a hölgyek közül az egyik kedves, mosolygós, a másik szúrós tekintetű és mufurc, de talán fejlődőképes. Az étterem mindössze néhány hete nyitott, a közönséget eddig úgy látom, környékbeliek, külföldiek, törzsvendégek és betévedők alkották.

Nagyon jó, hogy ilyen helyekkel bővül az éttermi paletta, korrekt, szerény és szerethető.

Desszert nélkül pedig tilos távozni.

Itt a Facebook albumomban az összes ételfotót meg tudjátok nézni.

Ale. Da. Mario

Vécsey u. 3.

Telefon: 301-0967

Ebédmenü: 1500-1700 Ft/két fogás

Vacsora: két személyre kb. 12-15.000Ft /három fogással, egy pohár borral

Desszertek: 900Ft körül