Így főzünk mi - multikulti szakácskönyv

UPDATE: A teljes szakácskönyv ingyenesen letölthető a Menedék Egyesület honlapján, ITT.

Soha, semmilyen munka nem adott még nekem ilyen sokat . Úgy érzem, a kötetben bemutatott minden egyes beszélgetés gazdagabbá tett: tizenöt interjúalanyomtól (egyben főzőpartneremtől) hihetetlen nyitottságot, kedvességet, meleg szívű vendégszeretetet, tudást és persze, számtalan világraszóló  receptet kaptam. Némelyik beszélgetés nagyon felkavart . Néha felkészületlenül értek sorsok. Lakásokba, konyhákba és életekbe léptem be néhány órára, hogy aztán múltak, sorsok, örömök és bánatok, nagymamák és dadák emlékei, rokonok és szerelmek történetei bontakozzanak ki a szemem előtt.

Nagy Balázzsal, a kötet fotósával utólag megfigyeltük, hogy a legszebb képek szinte mindenkiről akkor készültek, amikor a múltjukról, a gyerekkorukról és a hazájukról kérdeztem őket. Az ellágyult arcvonások, a tudat alatti, merengő mosolyok és a távolba révedő tekintetek mindenkit megszépítettek.

Nincs semmi más, ami ennyire megkönnyítené a múlt felidézését, és ami ennyire közeli, bensőséges kapcsolatot tudna teremteni ismeretlen emberek között, mint az étel. Amikor megkérdeztem beszélgetőpartnereimtől, hogy gyerekkorukban mit reggeliztek, akkor nemcsak kulináris beszámolókat hallhattam, hanem színes történeteket családokról, gyökerekről, szokásokról és hagyományokról.

Ez a munka azonban nemcsak szép volt, hanem megrázó is: évekig éltem külföldön, de soha nem tudatosult  bennem, hogy ha valakit végleg messze sodor a sors a hazájától, az mennyi önfeláldozással, magánnyal és szomorúsággal is jár. A hosszú évekig nem látott, otthon maradt szülők, testvérek és barátok hiányáról, valamint a kulturális beilleszkedés  nehézségeiről ritkán szól a mese.

A velünk élő külföldiek szikrányit sem vesznek el a magyar kultúrából és hagyományokból. Éppen ellenkezőleg! Kívülálló látásmódjuk által annak szépségeit még szebbé, értékeit még értékesebbé teszik. Tükröt állítanak nekünk, más, új szemszögből nézik kultúránkat, gasztronómiánkat, társadalmunkat. Hétköznapjainkba (és nem csak a tányérunkra) pedig rengeteg új színt hoznak.

A munka során megannyi apró érdekességre derült fény: például, hogy sok külföldi számára érthetetlen, miért húslevesnek hívnak egy üres levet, vagy hogy a tésztán mi a csudát keres a mák. Hogy nincs külföldi, aki szerint ne lenne finom a pörkölt, a gulyás és leginkább a halászlé. Hogy miként alakul ki egy saját, alternatív magyar nyelv a koreai Mrs. Lee és munkatársa közt a kölcsönös megértés kedvéért,  és hogy huszonöt évig is lehet egy vágyott indiai édesség receptjét tökéletesíteni. Hogy Limában üzemelt egy Debrecen nevű étterem, amelyben a pacal volt a sztár. Hogy Vietnamban kisállatokról kapnak becenevet a gyerekek, és hogy Kamerunban engedélyezett a poligámia. Hogy azért nincs libanoni étterem Magyarországon, mert megfizethetetlen lenne a minőségi alapanyag, és hogy van, aki “sóska” név alatt nem a sóskát érti magyarul, hanem az apró, sós falatkákat.

Köszönöm, kedves Aida, Zoltán, Christian, Nhim, Dávid, Flora, Klári, Saïd, Szuzi, Szolmaz , Babek, Ercan, Elsa, Raju, Mrs. Lee, Patrícia , Najeeb, Natasa, Srdan, Karen, Da Mu!

---

Ez a könyv a Menedék Migránsokat Segítő Egyesület "Vasárnapi Ebéd" projektje keretében készült, amelyet az Európai Unió Integrációs Alapja támogatott. A projekt további eleme öt kisfilm, amelyet Török Ferenc rendező irányítása alatt a Színház- és Filmművészeti Egyetem 2011-es végzős televíziós műsorkészítő osztályának tagjai rendezett (itt egy kis ízelítő videó), öt novella, amelyet Podmaniczky Szilárd írt, valamint egy fotókiállítás. 

A program zárópartijára, amely egyben a filmek és a könyv bemutatója is, és az összes résztvevő család részvételével zajlik, holnap 18h órától kerül sor a Mika Tivadar Mulatóban, nagyon sok szeretettel várunk mindenkit.

Részletek az eseményről a Facebook oldalán.

---

A könyv ingyenesen letölthető a Menedék Egyesület honlapján.

A kötetben a következő nemzetek szerepelnek: Peru, Vietnám, India, Oroszország, Kamerun, Marokkó, Libanon, Törökország, Jemen, Azerbajdzsán, Kína, Korea, Szerbia, Brazília, Kuba.

Kedvcsinálónak pedig néhány kedvenc receptem a könyvből, amelyeket azóta is rengetegszer készítettem, teljesen beépültek a konyhámba:

Hideg, rétegezett, citromos burgonyasaláta (Peru)

Tejkaramellakrémmel töltött omlós keksz (Peru)

Édes-savanyú leves húsgombóccal és rizstésztával (Vietnám)

Bárányhúsos sült kibbeh (Libanon)

Ünnepi töltött palacsinta (Libanon)

Brazil sajtos zsemle (Brazília)

Hideg savanyúleves kovászos uborkával és gerslivel (Oroszország)

Majonézes rakott céklasaláta heringgel és újhagymával (Oroszország)

Fekete herceg torta (Oroszország)

Aszalt szilvás, marhahúsos tagine karamellizált hagymával (Marokkó)

Azeri zöldfűszeres leves húsgombóccal és csicseriborsóval (Azerbajdzsán)

Bárányhúsos lepény gránátalmával (Azerbajdzsán)

Spenótos-kecskesajtos tepsibörek (Törökország)

Pisztáciás-grízes desszert (Törökország)

Kubai feketebabragu (Kuba)

Rumos, nádcukros kenyérpuding (Kuba)

Paradicsomos-tejszínes csirke (India)

Ropogós palacsinta újhagymával és tenger gyümölcseivel (Korea)

Jemeni réteges vajas-mézes kenyér (Jemen)

Hagymás-paprikás sült bab (Szerbia)