Savanyított csíkos cékla

2008. december 15-i bejegyzésemben írtam:

“…a csíkos pedig ún. „Chioggia cékla”, egy olasz ősi fajta, amely Chioggia városából származik (mint Goldoni csetepatéja). Jellegzetes, rózsaszínű-fehér évgyűrűket rejt, íze enyhe, édeskés, inkább retekhez hasonlít.

…Hát, cékla aztán tényleg megterem nálunk is, bárcsak valaki elkezdene ilyeneket termelni, szerintem sokan jelentkeznénk rá!....Csak kísérletképpen hoztam néhány szemet, sajnos nem itthon vadásztam, hanem a londoni Borough Marketen “

Jelentem, a képen található példányokat már itthon vásároltam, mégpedig egy hete, a Szimplakert szuperhangulatos vasárnapi háztáji piacán (itt képek a múlt vasárnapi szerzeményekről). Akkor csak néhány darabot vettem, de már megkértem Lenkét és Attilát (Kertivirág), akiktől vettem, hogy holnap is hozzanak, mert annyira megtetszett. Ugyanúgy lehet használni, mint a sima céklát, viszont hőkezelés során sajnos elveszíti a gyönyörű pink csíkokat. Nyersen is nagyon jó, bár van egy enyhe kesernyés utóíze, amit vagy szeret valaki, vagy nem.

Éppen ezért olyan formában szerettem volna feldolgozni, hogy ne kelljen hőkezelni, ugyanakkor ne is maradjon teljesen nyers. Egy ázsiai savanyítási technikához fordultam, amelynek receptjét egy – a műfajban elég hiteles New York-i étterem, a Momofuku–szakácskönyvében olvastam, és gyakran használom más zöldségekre is (sárgarépa, édeskömény, hagyományos cékla, stb.). A rizsecetes, édes-savanyú pácban a zöldség kb. 1 hónapig eláll, és rengeteg mindenhez lehet mutatós kiegészítőként használni: szendvicsekbe, grillezett halak mellé, zöldsalátával, stb. Közben az ecetes lé pinkre vált, azt pedig színes salátaöntet alapjaként lehet nyugodtan használni, kevés olívaolajjal kikeverve.

Rizsecetes, savanyított csíkos cékla

(DavidChang: Momofuku receptje alapján)

Hozzávalók:

1 kg csíkos cékla (Chioggia), meghámozva, vékonyra szeletelve

1, 25 dl rizsecet

8 dkg cukor

2 teáskanál só

2, 25 dl meleg víz

A céklát meghámozzuk, majd zöldséggyalun (profi mandolinon, vagy uborkagyalun) vékony karikákra gyaluljuk. Ha nincs gyalunk, éles késsel próbáljunk meg óvatosan minél vékonyabb szeleteket vágni. A rizsecethez keverjük a cukrot és a sót, majd felöntjük a meleg vízzel (felmelegített szénsavmentes ásványvíz, vagy csapvíz). Alaposan elkeverjük, hogy a cukor és a só teljesen feloldódjon. A céklaszeletekez műanyag dobozba, vagy befőttes-, vagy csattos üvegbe tesszük, majd ráöntjük az ecetes levet. 1 nap után már fogyasztható, de 1 hét után a legjobb. A hűtőben, zárt dobozban. vagy üvegben 1 hónapig áll el. Ropogós, édes, savanyú, frissítő.