hétfő, augusztus 31, 2009

Ódor Dezső és Edina zseniális juhsajtja

Fotón: Ódor Dezső, Bognár Edina és fiaik
Próbálok mindenféle tudakozókban telefonszámot kideríteni, mégiscsak elegánsabb lenne, ha előre bejelentkeznék... Nem járok azonban sikerrel, így veszem a bátorságot, és egyszerűen becsengetek a kapolcsi Kossuth utcai ház kapuján. (Elkaptam, amikor a piacon Dezső éppen valakinek bemondta a címet. „ pont a templommal szemben vagyunk..”)

Aki járt már a Káptalantóti Liliomkert piacon (külön írást érdemel, nem semmi) a Káli-medencében, nagy valószínűséggel találkozott Ódor Dezsővel és juhsajtjával. Egyes számú ismertetőjegye a kígyózó sor. Azt hiszem, életemben nem álltam még olyan sokáig sorba sajtért, mint itt (persze, nyaralás alatt más időszámítás van, meg sem kottyan, az ember elnézelődik, elmélázik). Kettes számú ismertetőjegye a hatalmas fémlábas, amiből Dezső méri a zseniális juhsajtot. Juhtúrónak mondják ugyan, mert úgy egyszerűbb, de valójában nem az –brindza szerű juhsajtkrém, amely a sajt darálásával készül. Ha nagy szerencsénk van, esetleg jut még egy pici darab a vörösborban érlelt sajtból is. De csak ha elég korán megyünk, és jól állnak a csillagok.

„ A sajt a feleségem érdeme, én csak az állatokkal foglalkozom” hangsúlyozza Dezső több alkalommal is a beszélgetés alatt. Kapolcsi kertjükben kértem őket, hogy meséljenek magukról és kiváló minőségű juhsajtjaikról. Szívesen teszik, bár épp indulófélben vannak a gyerekekkel a Balatonhoz, ma van ugyanis az első olyan napjuk, amikor el tudnak szabadulni.

Dezső nem idevalósi, ő sittkei, a családja mindig is állattartással foglalkozott. Edina tapolcai, mindketten agrármérnökök. A diploma után Edina a Juhtenyésztők Szövetségnél kezdett dolgozni, krotáliázással (számozás), törzskönyvezéssel és szakmai tanácsadással foglalkozott. Közben egy fiatalokból álló baráti társasággal közösen megvettek Kapolcson egy malmot, itt laktak, mindannyian együtt. Birka aztán úgy lett, hogy egy ismerősük egyszer csak hozott egyet. A birka pedig elvolt a kertben. Aztán az egy birkából lett kettő, a kettőből négy és öt. Ellegelésztek a kertben, különösebben senki nem foglalkozott velük. Dezső közben a celldömölki földhivatal mezőgazdászaként dolgozott. A pár a kapolcsi napok alatt ismerkedett meg, a kapcsolatból házasság és két szép kisfiú lett.

„Azt megfogadtuk, hogy tejelő állattal semmiképpen nem akarunk foglalkozni. Az rabszolgamunka, éjjel-nappal itt kell lenni” –mesélik. Aztán csak ez lett a vége, ma már több mint száz állatjuk van, ún. Lacaune fajtájú juh –ennek a tejéből készül pl. a Rokfort-sajt. Eleinte a főállásukkal párhuzamosan folytatták az állattartást, egy bizonyos ponton azonban dönteni kellett, a hobbiból megélhetés lett. A sajtkészítést teljesen autodidakta módon, szakkönyvekből, internetes fórumokról tanulták meg, saját maguk tapasztalták ki, hogy mi működik, és mi nem. Mindig tervezik, hogy találkoznak az ország legjobb sajtkészítőivel tanulás céljából, csak hát mikor.. Csak a sajtból nehéz lenne megélni, húst is eladnak. A tejesbárányokat minden kora tavasszal azonnal elviszik az olaszok.

A sajtokat pasztőrözött tejből készítik, a csupasz korongokat 2 hétig érlelik, aztán viaszos burok kerül rájuk. Tapasztalatuk szerint a 18-20 napos a legfinomabb. Érdeklődöm, hogy nem próbálták-e tovább érlelni. „Dehogynem. Egyszer volt egy 77 naposunk, ami szépen magától berúzsosodott. Hát, azon összevesztek az emberek a piacon, azóta is keresik” meséli Edina. Mondja, hogy érlelnék ők tovább is, de akkora a kereslet, hogy a friss sajtból is elmegy a teljes volumen. Szívesen kísérleteznek különlegesebb változatokkal is, a vörösborban érlelt is nagy sikert aratott, az érleléshez csobánci otellót használnak. Arról kérdezem, hogy kapcsolatban vannak-e a többi környékbeli sajtkészítővel? Főleg kecskesajtosok vannak, együttműködés nincs nagyon, de van, akivel napi kapcsolatban vannak, pl. Pettenkoffer Vikivel, aki Edina csoporttársa volt, és aki igazi megszállott (Bácshegy kecskefarm – sajtjai szintén kaphatóak a piacon, fantasztikusak). Pedig egy Káli-medencei sajt körutat igazán el tudnék képzelni. Talán jövőre.

Ódoréknak megköszönöm a spontán vendéglátást, hagyom, hogy végre elindulhassanak a gyerekekkel a Balatonhoz, a sajtomat elhozom, és várom a következő szezont.


Ódor Dezső és Edina
Kapolcs, Kossuth u.64.
Tel: 20-583-1976
Előzetes bejelentkezés ajánlott


Címkék:


 

 

8 hozzászólás:

Anonymous Tünde szerint...

Csak azt a Bükki Sajtot feledném, azt a zsendicét... jó lenne, ha legalább a Culinarisba szállítanának, a Gundelbe vagy a Grasham Palotába mégsem állíthatok be, hogy "kérek 25 dkg zsendicét".
Jó lenne egyébként egy gyűjtőhely, ahová azokat a helyeket be lehetne jegyezni, ahol kiváló minűségő hazai méz, sajt, hús, egyéb van. Fűszeres Eszternél volt egy ilyen kezdeményezés egy poszt erejéig, ha jól emlékszem, de jó lenne egy ilyen honlap vagy ilyesmi is.

1:50 de.  
Blogger Ági, aki főz szerint...

Hát nem tudom, ez a piac nekem egy nagy átverésnek tűnt, annyira elturistásodott, elüzletiesedett az egész. Pedig már legalább 2 éve tervezem, hogy kimegyek, szóval nagyot csalódtam.
Ez a sajtos család se volt ott már, amikor ott jártunk. De azért jó, hogy megmutattad őket.
Én egy egészen lágy ízű, nagyon friss kecskesajtra tettem szert és az is jó volt.

9:06 de.  
Blogger nana szerint...

én viki kecskesajtja miatt járok a piacra, ha lent vagyok. legközelebb kipróbálom a juhsajtot is, köszönöm a tippet!

9:16 de.  
Anonymous nemisbéka szerint...

Olyan jó ilyenekről olvasni, a legjobbakat kívánom nekik.

12:09 du.  
Anonymous Ivácson szerint...

Jó fűből jó sajt készül, márpedig a Káli-medencében van a legjobb fű. Ezt Kiss Ferenc mondta az idei sajt szabadegyetemen:-)

A körösladányi találkozó az összefogásról is szólt. Ha a Káli-medencében is sikerülne valami hasonló csapatmunkát létrehozni, akkor sokkal jobban járna termelő és fogyasztó is és nem csak álmodozni kellene Tamás hegyvidéki (Bükki) sajtjáról, hanem bárhol megvásárolható lenne a csoda.

7:04 du.  
Blogger viksi szerint...

Véletlen vettem észre, hogy pont ma 4 éves a blog. Gratula!

Én ezt a Káptalantóti piacot igazán kedvelem, semmi divat biozás, mégis minden jobb ízű, mint a bp-i piacokon, jó a hangulat, nem vásárlás, hanem igazi program. És Á. vicces amit írsz, miről szólna a piac ha nem üzletről? : )

8:23 du.  
Anonymous Harmathy Ildikó szerint...

Kedves Ági, aki főz!
Nagyon durva jelzőket használsz, gondolkodsz is néha, mielőtt leírnál valamit?
Átverés: Mit nevezel átverésnek? Mi abban az átverés, ha valaki kiáll egy kis vidéki piacra és bemutatja, mit tud készíteni, mi van neki eladni-való? Szerinted Dezső vagy Viki vagy bárki a piacomon azért van, hogy 'átverjen' Téged vagy bárkit? Nem esetleg azért, hogy megéljen a munkájából? Kiteszik a lelküket, éjjel-nappal dolgoznak - az átverés egészen máshol van, nem az én piacomon. Lehet, Neked nem ízlik, Te jobbat tudsz, a családod nyilván tudja. Lehet, pont abból tudja,hogy megízleli: mások mit tudnak. Ha azonban a családon túl mást is meg akarsz győzni tehetségedről, akkor gyere és tedd ki Te is, amit tudsz. Állj oda a portékád mögé és mérd meg magad. A piacon, személyesen. Így épül-fejlődik a piac, így fog fejlődni az enyém is: ma ez van, holnap jobb lesz, mert majd ki mernek állni azok, akik úgy gondolják, ők jobbat tudnak.
Elturistásodott: igen, a turista kell ahhoz, hogy a falusi ember eladhassa a portékáját, Toszkánában sincs másképpen. A turista azért jön a piacomra, mert emberi a légkör, jó a hangulat. Nem bántjuk egymást, együtt vagyunk. Békésen, szeretetben. Nincs vásárlás-kényszer, a turista maga dönt: vesz vagy nem vesz. Megadatik neki akár az a sikerélmény is, hogy ő maga jobbat tud. Jobban megbecsüli a családja a teljesítményét. Mi van annál több, ha a gyerekem azt mondja: anya, a te sütid sokkal finomabb!
Elüzletiesedett: ezt Viksi már megválaszolta.
Nagyon-nagyon szeretném, ha kommunikálnátok velem is, mielőtt a piacomról bármit írtok. Írtó könnyű a számítógép mellől kritizálni, kicsit nehezebb bátorítani az embereket arra, hogy ki merjenek állni megmérettetni a sok agyament szabály ellenében.
Mindig ott vagyok a piacon, megtaláltok: Ildikó

4:44 de.  
Blogger bodzazsuzsa szerint...

Ildikónak igaza van: bátorság, elszántság és igaz hit kell ahhoz, hogy kiálljak a portékám mellé a piacra, és alkalmanként megmérettessek. Itt az áru azonnal tesztelve van, és egyből véleményt kaphat az eladó. Ennél igazabb, őszintébb kapcsolat vevő és eladó között nincs!

2:35 du.  

Neked is van véleményed?

<< Főoldal