Parmezános-kukoricás sült puding

Mai napig családi legendák, és találós kérdések tárgya, hogy vajon hogy a csudába létezik, hogy míg az egyik- a vidéki- Nagymama, végeláthatatlan órákon át főzte a hatalmas lábasban (a nyári konyhában) a csöves kukoricát, addig a másik –a pesti- úgy tanította, hogy mindössze forrástól számítva tíz perc, és már kész is (természetesen hajával együtt főzzük, csillagom). A módszer tekintetében persze az utóbbit honosítottam meg konyhámban, ilyenkor, amikor dúl a szezonja, pedig legszívesebben végigfőzném vele a nyarat. De nem ragadnék ám le a sima, főtt változatánál -bár milyen jó is az, a Balaton partján, görögdinnyés uzsonna részeként!

Salátákba, salsákba, levesekbe (kínai, thai) csempészném, és kipróbálnék néhány extrémebb felhasználási módot is. A tengerentúlon mostanság például nagy divat fagylaltot készíteni belőle. A krémes, édes szemeket pürésítve, tejszínes-tojásos, főzött fagylalt alapba keverik, és desszertként, esetleg extravagáns, komplex fogások részeként tálalják. Talán már ez is a latin-amerikai ízek jellemző térhódításának jele, hiszen ott (főleg Mexikóban) a csöves kukorica a legnépszerűbb utcai snack (elote-nek hívják, faszénen grillezve, chiliszósszal, zöldcitrommal, tejföllel, vagy majonézzel megkenve szeretik.)

A friss, zsenge kukorica fantasztikus egy étel tud lenni, szezonjában például az alábbi módon: érett paradicsommal, petrezselyemmel, esetleg feta sajttal kevert saláta társaságában, az egyik legfinomabb nyári vacsora, amelyet még a nagy húsevők is garantáltan szívesen fogadnak majd. Amennyiben valaki számára netán elvi kérdés, „feldobható” némi kockázott, pirított füstölt császárral. Mindkét Nagymamám rácsodálkozna, de ízlene nekik, tudom.

Recept

Hozzávalók (4 személyre)
2 cső friss, zsenge kukorica, leszemezve (kb. 20dg)
½ hagyma, felaprítva
1 csomag (4-5 szál) újhagyma, felkarikázva
2,5dkg vaj
2 tojás
1,5dl tejszín
1,2dl tej
3,5dkg reszelt parmezán (vagy füstölt sajt)
3,5dkg kukoricadara
csipet cayenne bors, frissen reszelt szerecsendió
só, bors

A sütőt előmelegítjük 180C-ra.
A nyers csöves kukoricát egy éles késsel leszemezzük: úgy a legegyszerűbb, ha függőlegesen vágódeszkára állítjuk, és körbe forgatva, négy-öt szeletben levágjuk a szemeket. (A deszka legyen nagy méretű, vagy tegyünk alá alufóliát, mert a szemek ilyenkor nagyon gurulnak.) Serpenyőben felolvasztjuk a vajat, a felaprított hagymát és a felkarikázott újhagymát üvegesre pároljuk benne. Rádobjuk a kukoricát, átforgatjuk, és néhány percig főzzük. Sózzuk, borsozzuk. Közben egy edényben kézi habverővel simára keverjük a két tojást, a tejszínt, tejet, reszelt parmezánt és a kukoricadarát. Sózzuk (óvatosan, mert a parmezán is sós), végül cayenne borssal és frissen reszelt szerecsendióval ízesítjük. A masszához adjuk a hagymás kukoricát, összeforgatjuk. Egy kivajazott, 18cm átmérőjű kapcsos tortaformába (vagy megfelelő méretű jénaiba, vagy tepsibe) öntjük. 30-35 perc alatt aranybarnára sütjük. Langyosan, salátával, esetleg pirospaprikával megszórva tálaljuk.