Brüsszel. Vasárnap. Hangulat.

Brüsszel hangulatát nem olyan egyszerű megfogni. Könnyű lesajnálóan rámondani, hogy kicsi, provinciális és kaotikus. Hogy az benne a legjobb, hogy számos izgalmas metropolisz közel van (Párizs, London, Amszterdam). Múltkoriban el is szégyelltem magam, amikor valaki egy társaságban kifakadt, és vehemensen a védelmére kelt. Meg kellett állapítanom, hogy valójában mennyire egyetértek azzal, hogy Brüsszel nem kínálja tálcán magát, mint egy Párizs, hanem hozzá venni kell a fáradságot, és az időt, hogy az ember felfedezze, és ráérezzen. Különösen nehéz az itt élő külföldiek kozmopolita, eurokrata látásmódján túli, igazi, belga életmódba bepillantani. Az eklektikus városképet jómód, kényelem, burzsoázia, némi szürrealizmus és dekadencia tölti meg, amibe nem egyszerű belecsöppeni, mert leginkább csöndben, a kulisszák és zárt ajtók mögött történik.

Múlt vasárnap sikerült egy ilyen ritka pillanatot elcsípnünk. Nagy vasárnapi belvárosi séta vége felé tettünk még egy utolsó kitérőt a Place St. Catherine felé. Ez a negyed az 50-es évekig a város halpiacaként szolgált, ma a legjobb seafood éttermek helyszíne. Vasárnap kora délután persze teljesen kihalt. De van ott a sarkán egy hely…Brüsszel legjobb halszaküzlete. Azon túl, hogy a legkiválóbb minőségű, legfrissebb halakat és herkentyűket árulja, hétvégén szabadtéri bárrá alakul, ahol néhány euro-ért kínál frissen készülő, kisadagos grillezett halakat, osztrigát, nyers(!) kagylót, illatozó hallevest, fokhagymás, zelleres, ízes lében fővő csigát, mellé a passzoló pohárka fehérborral. Itt mindent meg lehet kóstolni, amit az ember esetleg soha nem mert. A fotón pedig kérem szépen, a DJ (roberta) található –aki (némely hétvégén) a halas pult mögött keveri a jobbnál jobb lounge zenét. Igen, benne a halszaküzletben. Olyan ritka, leírhatatlan hangulata volt, hogy szinte alig tudtunk elszakadni onnan. Megéri azt a fáradságot.

La Mer du Nord (rue Sainte Catherine 45), Brüsszel