szerda, február 07, 2007

Francia, édes! Financier.

Párizs, Montmartre, Sacré-Coeur. A séta után átfagyva keressük a helyet, ahol kinéz egy forró leves. Mivel azonban vasárnap van, minden valamirevaló étterem zárva. Egyszer csak kígyózó sor, helyiek tűnnek fel ropogós, meleg bagettekkel. Betérünk a Coquelicot, azaz Pipacs nevű pékségbe. Még meleg étel is kapható. Ehetetlen. A pult mögött összeszokott csapat, intenzíven kommunikálnak egymással és a kuncsaftokkal. Sürgés-forgás, hatalmas tepsik, frissen sült kenyerek, croissant-ok, sütemények érkeznek és fogynak el pillanatok alatt. A főnök alacsony, pocakos, fekete hajú, csillogó szemű negyvenes, a lelkét adja ebbe a néhány órába. Mindenkit ismer, egyetlen vevő sincs, akivel ne váltana néhány személyes szót. Bundás, szikár dáma, öttagú álhippi család, kopott öregúr érkezik. Egy gyerek sem távozik úgy, hogy a főnök ne nyomna a kezébe valami kis finomságot. A pici, téglalap alakú piskótáról - amelyet húsz év múlva gyermekkoruk nosztalgikus ízeként emlegetnek majd - kiderül, hogy financier-nak hívják.

A financier eredetileg a francia pénzemberek (és nem a fináncok) csemegéje. Párizsban, egy tőzsde mögötti cukrászdában kezdték készíteni, nevét onnan kapta, hogy bankókra, aranytömbökre hasonlít. A rohanó úrfiak számára tökéletes, amikor két ügylet között valami édes semmiségre támad kedvük. Kívülről ártatlan, belülről nem annyira. Az ember legalább négy receptet kipróbál, mire rájön, hogy a sütemény egyetlen titka a beurre noisette, azaz az aranybarnára, illatosra olvasztott, pirított vaj - ezt a lépést tilos lecsalni!

Recept

Hozzávalók (kb. 15 db)
16 dkg jó minőségű vaj (nem margarin! és tényleg ennyi)
3 tojásfehérje, szobahőmérsékleten
5 dkg darált mandula
5 dkg liszt
10 dkg porcukor
5 dkg kristálycukor
csipet só
1 ek méz
1 vaníliarúd

A lisztet, porcukrot, kristálycukrot, darált mandulát és a csipet sót egy tálba szitáljuk. A vaníliarudat felhasítjuk, magjait kikaparjuk. Egy közepes lábasba tesszük a vajat, hozzáadjuk a vaníliamagokat. Lassú tűzön felolvasztjuk, s addig főzzük, pirítjuk, amíg mély aranyszínű, dióillatú lesz, és pici barna darabok keletkeznek benne - ez kb. 7-8 perc. Félretesszük. A tojásfehérjéket picit felverjük - nem kemény habbá, csak épp annyira, hogy fehér, kissé habos legyen. A száraz anyagokhoz hozzáadjuk a fehérjemasszát és egy evőkanál mézet, összeforgatjuk. Belekeverjük a vajat és összedolgozzuk. A tészta kb. úgy fog kinézni, mint egy sűrű, drapp tejbegríz. Fóliával letakarjuk, és 1-2 órára hűtőbe tesszük. Belekeverhetünk egy marék csokoládéchipset. A sütőt előmelegítjük 180 C-fokra. Egy-egy púpozott evőkanálnyi masszát teszünk 5x10 cm-es téglalap alakú, kivajazott formákba (vagy szilikonos muffintepsi aljába, de készíthetünk egy nagy kerek tortalapot is). 20 percig sütjük (a sütési idő a sütőtől és a sütemény méretétől függ!).

Az írás a Magyar Narancs múlt heti számában jelent meg.

Címkék: ,


 

 

15 hozzászólás:

Anonymous Eszter szerint...

Ooo, ez egy nagyon jó recept, végre valamibe bele tudnak hasznosulni a mindenféle krémekből, fagyikból, majonézekből kimaradt tojásfehérjék.

12:58 de.  
Anonymous dalia szerint...

dejó, hogy ideis beraktad, én már kitéptem a narancsból és kikészítettem a konyhaasztalra:)

11:53 de.  
Anonymous Névtelen szerint...

megvolt, finom volt, de ragadt a fogunkhoz. Lehet a mez miatt? Vagy talan szaritani kell es nem sutni? Mint a habcsokokat? Mit szoltok? Ha van comment megprobalom ujra.
Mara

11:57 de.  
Blogger chili&vanilia szerint...

Hát, egy kicsit ragadnia kell, de azért nem nagyon..nem hinném, hogy az 1ek méz miatt. A cukorra sem gondolom, hogy akkora minőségi különbségek lennének..hm,hm,nem tudom. Viszont semmiképpen nem szabad szárítani, ez belül olyan omlós,tömör, nem habcsókos.

11:47 du.  
Anonymous Maminti szerint...

én elkövettem a klasszik hibát, és nem szedtem ki a formából a pici izzadós pihi után, így sajna elég randák lettek, de finomak! köszi a receptet!!
lehet egy megjegyzésem a csokichips szóra? én úgy tudom, angolul nem chips, hanem morsels a neve annak, amit a tésztába keversz, csak a cookie neve a chocolate chip cookie. sztem csak siman apróra vágott, vagy nagy lyukú reszelőn reszelt csokinak szokták hívni. okoskodás lett belőle? nem az akart lenni. csak egy kicsit. ;)

10:40 de.  
Anonymous Névtelen szerint...

Hmmm, isteni! Nekünk nem ragadt, finom édes lett! Csoki helyett citromhéjat raktunk bele. Ajánlom ezt a receptet másoknak is!!!

7:02 du.  
Blogger gmx szerint...

Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

9:36 du.  
Blogger gmx szerint...

Hát ez valami eszeveszetten finom! MOst csináltam meg (a könyvből. Látom, némileg változott a recept).
Két év Franciaországból ez hogy maradhatott ki nekem??! Lehet, hogy párizsi specialitás? Bár lehet, hogy jobb is, durva hízókúrát lehet vele rendezni...
Tényleg: meddig tartható el dobozban? Néhány nap csak, vagy el lehet dugni, mint a kekszeket, és szép lassan megenni?

9:38 du.  
Blogger chili&vanilia szerint...

ez nekem is nagy kedvencem:) csak annyit változott a recept, hogy megpróbáltam valamelyest csökkenteni a vaj mennyiségét. sikerült 3dkg-val:)))nagyon sokáig még nem tartogattam, de azt hiszem, dobozban pár napig jól eláll

10:06 du.  
Anonymous Névtelen szerint...

engem már rég óta izgat a recept, imámom a financier-t, de nem tud valaki segíteni, honnan szerezhetek be financier sütőformát? szeretném igazán olyan méretűre és formájúra készíteni, mint az eredeti...
Köszönöm!

11:14 de.  
Blogger chili&vanilia szerint...

Szia! forma van a Kitchen Factory üzletekben (Mom park, v. Westend), emlékeim szerint 3ezer Ft

12:18 du.  
Anonymous Névtelen szerint...

Nagyon szépen köszönöm, már repülök is!

1:02 du.  
Anonymous Betti szerint...

Szia! Nekem túl édes és túl vajas ez a süti, de hát ízlések és pofonok. Viszont az amerikai citromkrémes szelet az nagyon bejött! (meg a levesek is)

6:18 du.  
Anonymous Anna szerint...

Köszönöm a receptet! Én is a könyvből csináltam meg most karácsonyra, és nagy sikere volt! Én tepsiben sütöttem, és úgy vágtam fel a sütit kis téglalapocskákra, viszont nem mandulát tettem a tetejére, hanem jól meghámozott pisztáciát. A nagyon enyhe sós íztől igazán különleges lett.

11:31 du.  
Anonymous Névtelen szerint...

Ezer hála a receptért, most még a párizsi cukrászdákban szerzem be, de otthon is tutira el fogom készíteni, a kedvencem a pisztáciás, ha van tipped az hogyan készül, azért nagyon hálás lennék!

12:43 de.  

Neked is van véleményed?

<< Főoldal