Segal Viktor: Színek és Ízek

“Nagyon kevés Budapesten az olyan hely, ahol ennyire jelen van az egész étteremben a konyhafőnök személyisége és kézjegye. Mindez ráadásul egyáltalán nem tolakodóan, sőt, már-már zavarba ejtő szerénységgel. Minden tányéron ott vannak Segal Viktor személyes élményei, a 13 külföldön töltött év alatt szerzett tapasztalatai és inspirációi, a végeredmény pedig pont ettől Budapest egyik legérdekesebb konyhája. Fúziós konyhát visz, amely otthon is egyre népszerűbb, de kevesen tudják megfelelően kivitelezni. Ahhoz ugyanis, hogy az ilyen ételeknek legyen értelme, és ne pusztán divatos másolatok legyenek, markáns vízió, nagyon komoly hozzáértés, valamint kreatív érzék szükséges..”

2008. március 13-án írtam a fenti sorokat, amikor még Brüsszelből szemléltem az itthoni gasztronómiában zajló eseményeket, alig ismertem valakit a szakmából, és fogalmam sem volt róla, hogy két és fél évvel később Viktor könyvét fogom majd írni, akivel menet közben barátokká is válunk.

Segal Viktor első szakácskönyve, amelynek címe Színek és ízek, pedig ma megérkezett, és gyönyörű.

Elmesélem, hogyan dolgoztunk. Nyár közepén, amikor odakint a legnagyobb kánikula tombolt, nekünk fogalmunk sem volt róla, hogy esik-e, vagy fúj, ugyanis egy bő héten át reggeltől késő estig egy éttermi konyhán voltunk bezárkózva. Viktort megértem, hogy a könyv 75 receptjét főzze le előttem, úgy, hogy lépésről lépésre lássam, hogy pontosan mi történik, és mi az, amit esetleg otthoni konyhákra módosítani kell majd. Hogy tudniillik, nekünk nincs kész currymártásunk a fiókban, a petrezselyemolaj nem olyan zöld lesz, ha mezei botmixerrel pürésítjük, és Thermomix sem található minden háztartásban.

Olyan nagy öröm volt néhány héttel később figyelni, ahogy a Viktor által megálmodott ételek életre kelnek a fotókon, a recept tesztelőktől érkeznek a visszajelzések, és az egész könyv kezd összeállni. Aztán jött hozzá Baráth Dávid művészeti koncepciója, aki Magyarország egyik legjobb kreatív szakembere, majd Baráth Áron festőművész fejezetválasztó képei, de a maga valójában csak a mai, a DropShop-ban tartott sajtóbemutatón tudtam én is megtekinteni, szerintem csodálatos, persze borzalmasan elfogultként mondom mindezt.

Amikor elkezdtünk dolgozni rajta, akkor derült ki az is, hogy mennyivel nehezebb más könyvét írni, mint sajátot. Mert az ő világát, stílusát és gondolatait kell tudnom visszaadni, és nem szabad, hogy a saját gondolataim telepedjenek rá. Sőt mi több, ugyanúgy szívvel-lélekkel kell írni, csak nem az enyémmel, hanem máséval. Remélem, hogy sikerült.

Kedvcsinálónak elárulom, hogy nekem melyik az a tíz kedvenc recept, amelyért én azonnal megvenném ezt a könyvet:

1.Közel-keleti sült padlizsán lilahagymás-olívaolajos kovászos uborkával
2. Mentás fehércsokoládéhab édesköménykrémmel és sárgadinnyével
3. Céklás-burgonyás színes gnocchi
4. Grillezett halloumi sajt sütőtökkel és gránátalmával
5. Garnélarák grillezett avokádóval és kókusztejes mártással
6. Csirkemell kardamomos-narancsmártással
7. Hideg kacsasaláta zöldcitromos lencse-csicsóka salátával
8. Pitába töltött sertésszűz
9. Csillagánizsos körte-sütőtök kompót
10. Lassan sült birsalma fűszeres tejcsokoládémártással és tejszínhabbal

Na meg aztán a ragacsos rizs (magyarul sticky rice). Kész vagyok az ilyen botrányosan egyszerű dolgoktól. A leírásnak megfelelően egy órára hideg vízbe áztattam a rizst, 15 perc alatt megfőztem kókusztejben, hozzákevertem csomó reszelt zöldcitromhéjat és kihűtöttem. A receptben nektarinnal szerepel, Segal vacsorán zseniális thai mangóval volt, én most datolyaszilvát szeleteltem fel mellé (+rajta fekete szezámmag). A tesztfőzésnél mindent tényleg csak kóstoltunk, de ezt úgy kellett kimenekíteni, hogy mások is megkóstolhassák:)

A könyv holnaptól kapható az üzletekben, fogadjátok szeretettel!


Ragacsos rizs datolyaszilvával. (A könyvben erről rendes, szép, profi fotó van, ez az én házi változatom az ételre)