csütörtök, augusztus 26, 2010

Güllac, chebakkia, csöröge



Ramadán közepén jár a muszlim világ, augusztus közepe óta harminc napon át, abban a kultúrában más lelkiállapotban és tempóban él a lakosság nagy része. Az önfegyelem erősítését és testi-lelki megtisztulást szolgáló harmincnapos böjt alatt a hívőknek napkeltétől naplementéig egyetlen falatot, korty folyadékot sem szabad fogyasztaniuk. Ilyenkor a gasztronómia is egy elsősorban a hagyományokon alapul. Nagy vendégjárás követi a böjtöt megtörő esti étkezéseket, nem csoda hát, hogy mindenütt fontos szerepet kapnak a kínálható aprósütemények, édességek. Számos változatot valóban csak ilyenkor készítenek. Isztambulban pl. az ún. güllac az ünnepi desszert: vékony –keményítőből, lisztből és vízből álló lapokat öntöznek meg forró, cukros tejjel, a rétegek közé darált dió, a tetejére gránátalmamag kerül. Az egyik legrégibb és legfinomabb török desszert, ráadásul szirupos társaihoz képest kimondottan könnyű. Nem úgy, mint a marokkóiak emblematikus, híres édessége, amely ilyenkor ellepi az utcákat: a chebakkia lágy, mandulalisztes tésztából áll, amelyet szalagonként, virágba formázva sütnek ki olajban. Aztán már csak kilónyi méz és szezámmag kerül rá.

Nálunk ugyan nincs ramadán, de a műfaj nagyjából ugyanaz: ha a csörögefánkunkat leöntenénk jó sok mézes sziruppal és megszórnánk szezámmaggal, ugyanoda jutnánk. Helyette porcukorral, lekvárral tálalva sem rossz.
Csörögefánkféle
Hozzávalók (4-6 adag)

25dkg liszt
2 evőkanál porcukor
csipet só
2 tojás
5dkg olvasztott vaj
2 evőkanál tejföl
2-3 evőkanál fehérbor
a sütéshez olaj
tetejére porcukor

A lisztet átszitáljuk, hozzáadjuk a porcukrot és a csipet sót. A közepébe mélyedést formázunk, beleütjük a két tojást és beleöntjük az olvasztott vajat. Összekeverjük, és alaposan összedolgozzuk. Hozzáadjuk a tejfölt és a fehérbort is, hogy elasztikus, lágy tésztát kapjunk. Fóliába csomagoljuk, és fél órára hűtőbe tesszük pihentetni. Gyúródeszkán kb. 3mm vastagságúra nyújtjuk, majd derelyevágóval, vagy éles késsel kb. 4cm széles csíkokat vágunk. A csíkok közepében vágást metszünk, amelyen keresztül átdugjuk a tészta egyik csücskét. Nagy serpenyőben felforrósítjuk az olajat, csipet tésztával tudjuk ellenőrizni, hogy megfelelő hőmérsékletű-e. A csíkokat mindkét oldalukon arany színűre sütjük a forró olajban. Tálaláskor megszórjuk vaníliás porcukorral. Kínálhatunk mellé savanykás lekvárt is.





 

 

11 hozzászólás:

Blogger Elif szerint...

Igazán tetszett ez a bejegyzés, különösen, hogy ilyen szépen összefontad a különböző kultúrákat és ételeket, nem beszélve a Ramazanról és a böjtről, amit mi is oly jól ismerünk.

12:17 du.  
Blogger krisz szerint...

Erdemes lenne megemliteni itt akkor mar az olaszok crostoli-jat is, ami kisertetiesen csorogefank bizony. Raadasul szinten bojt idejen (termeszetesen a husvetot megelozo bojt idejen) fogyasztjak, porcukorral meghintve.

2:22 du.  
Blogger Piszke szerint...

Herőce a Jászságban. És bár nem bonyolult, de még mindig nem tudom olyanra csinálni, mint a nagymamám.

4:28 du.  
Anonymous Névtelen szerint...

A franciák télen (december közepétől január végéig...) eszik: Bugnes-nek hívják...

6:07 du.  
Blogger ehran szerint...

Hm, a csörögefánk - felénk mindig farsang környékén került elő a családban, gyermekkorom egyik kedvence. Még a lekvár sem nagyon volt szokás hozzá nálunk, csak porcukrosan ettük.

11:34 du.  
Blogger Eperlány szerint...

Érdekes, ez az egyetlen "sütemény" ami valahogy soha nem érintett meg, emlékszem, kislányként, mindig úgy éreztem, hogy nem tud fánkot sütni, aki ilyet tesz elém. Ez a viszoly az óta sem múlt el belőlem. De ez a spot anyira megtetszett, hogy zat hiszem kipróbálom, legfeljebb nem én eszem meg, hanem a család.

9:50 du.  
Anonymous Gourmet szerint...

Most jöttem vissza Tunéziából, ott hűségesen tartják a Ramadánt. A csörögefánk pedig még nagymamám specialitása volt, és a mai napig imádom :)

11:57 du.  
Anonymous Névtelen szerint...

és a prágai csörege?!!

2:58 du.  
Anonymous Névtelen szerint...

Igen tényleg szépen összefonta a külömböző kultúrákat az író csak kár hogy ezt nem ő írta. A Magyar Narancs egyik számában jelent meg ez a cikk szóról-szóra ugyanígy:)))

12:47 du.  
Anonymous Névtelen szerint...

Jaj bocsika ő írta azt a cikket is:)))

12:49 du.  
Blogger chili&vanilia szerint...

Igen, a Magyar Narancs Chili es Vanilia rovata az enyem, ugyhogy ez esetben halistennek nincs semmi atveres :) a mancs utan mindig egy hettel teszem ki ide a blogra a cikket

4:23 du.  

Neked is van véleményed?

<< Főoldal