Hófehér & fekete

Néhány hete egy étteremben azon morogtam valakinek, hogy miért nincs több zöldség a tányérokon. Mert rendben, hogy márciusig drámai a helyzet, de azért csak akad néhány féle, amivel lehet dolgozni. Aztán piacoztam, és megállapítottam, hogy nagy elvárásokat talán valóban nem kellene támasztani, már ami a zöldségeket illeti, a választék ugyanis több, mint gyér. Amiből viszont Dunát lehet rekeszteni, az a fekete retek. Vettem is néhány szemet, hogy majd kísérletezgetek vele, aztán megfeledkeztem róla.

Nálunk, a családban egyetlen módon került elő: lereszelve, besózva –majd így nyersen, forró húsleves mellé kanalazva (ezt más is ismeri, vagy ez valami bizarr családi hagyomány nálunk?). Ilyen formájában nagyon szeretem is, az egyetlen, ami mindig is elriasztott, az a borzalmas szag, ami ilyenkor az idilli vasárnapi ebéd körül terjengett. (Azt hiszem, ezt már csak az übereli, amikor Apukám télen megfázás és köhögés ellen mézes-szirupos feketeretket tart otthon). Az utóbbi hetek elfoglaltságainak „köszönhetően” a hűtőszekrényem gyakorlatilag üresen tátong. Miközben azon gondolkoztam, hogy a nagy ürességből mit főzzek, kibámultam a konyhaablakon.

Akkor megláttam a hófehéren beborított, kopár fekete ágakat, amelyekről abban a percben eszembe jutott az árválkodó fekete retek. Ahogy meghámoztam, pontosan úgy nézett ki, mint a faágak (a jobb felső kép a retek). Arra gondoltam, hogy nem találkoztam még olyan zöldséggel, amelynek a sütés ne tett volna jót, úgy képzeltem, hogy majd ez is elveszti az erős, csípős ízét és édeskésre, koncentrált ízűre sül. Hát, nem volt ehetetlen, főleg a zseniális bivalymozzarella és olívaolaj társaságában, de azért nem fogom egyhamar visszatapsolni. Talán kipróbálom rizsecetes lében pácolva, vagy savanyítva, ahogy a japánok a daikont készítik, netán hajszálvékonyra gyalulva, citromlével, olívaolajjal összeforgatva. (Na de, ki vágyik most egy kis frissítő salátára?) Körülnéztem a blogokon, hogy találok-e valami izgalmasat, találtam egy köretet, egy avokádós salátát és egy chipszet, ezekben talán van fantázia.

De egyébként, mit lehet készíteni fekete retekből (reszelt salátán kívül)???

Esetleg, Eszter, fekete reteknek befellegzett, mert nem kell se neked se nekem?

Teszem fel eme sejtelmemet hebegve Eszternek: remek eszperentenet fenegyereke (szerelemszerek tesztje egyenesen fergeteges!), nem mellesleg kedvenc sejtelmes ecsetmesterem menedzsere (egy megfestett remekbe beleszerettem, s megvettem).