Gyömbéres párolt hal

Néha az ember egészen egyszerűen egy konkrét, elementárisan letisztult ízre vágyik. Főtt krumpli. Paradicsom sóval. Húsleves. Vagy párolt hal (?). Ez utóbbit egészen a múlt hétig nem is azonosítottam annyira be, valószínűleg azért, mert itt Brüsszelben szerencsére óriási választék van szuper minőségű halból és ezt rengeteget eszem is, legtöbbször hetente 2-3 alkalommal. De amikor brüsszeli blogtársnőmnél, Andreea-nál olvastam a gyömbéres párolt hal receptjét, az valahogy olyan erővel hatott rám, hogy napokon át éreztem az orromban a gyömbéres fűszeres gőz illatát és számban a szétomló, puha halfalatok ízét. Aztán sorsszerűen még a mostanában megismert, nagyon kedves gasztroblogoló finn testvérpár, Anna és Antti oldalán is pont találtam egy hasonló receptet, hát persze nem bírtam ki. Beszereztem egy a célt szolgáló ázsiai bambusz pároló edényt (szép képek Anna-éknál ebben az írásban), amely teljesen új horizontot nyitott a párolás műfajában. Ha van valami, ami borzasztó, az az agyonfőzött, íztelen, színtelen szagtalan zöldség. Sós vízben, löttyedtre, szürkére főzött brokkoli. Brrr. Sokkal szebb, finomabb és egészségesebb minden, ha megmarad az állaga, színe és íze. Ez a bambusz pároló fillérekbe kerül (otthon is kapható pl. az Ázsia boltban) és nálam nagy kedvenc lesz. Forró gőz fölé kell helyezni, az alját nem szabad, hogy érje a víz. Ki kell bélelni vagy sütőpapírral, vagy valamilyen saláta-vagy káposztalevéllel, ez egyrészt védi az edényt a szagoktól másrészt megakadályozza, hogy leragadjon benne bármi is. Több szintet lehet fölfelé építeni, a gőz minden „emeletet” egyformán átjár. Azért egyelőre csak egy szintet vettem. Zöldségeket, csirkét, halat lehet benne párolni és ezzel a módszerrel készülnek a különböző népszerű ázsiai töltött gombócok, tésztacsomagocskák.

A halnál persze nagyon fontos a jó minőség. Otthon ez nem egy könnyű ügy. Ha (több mint valószínűleg) nem kapnék igazán jó minőségű tengeri halfilét, maximum szép lazaccal merném megpróbálni. (az otthoni, tonhalnak nevezett, de tonhalhoz semmi közű fagyasztott borzadállyal semmi esetre sem).
A páchoz Andrea receptje alapján szójaszószt és szezámolajat kevertem össze (én tettem hozzá egy pici barnacukrot), ezt öntöttem a halra (nálam tőkehal). A friss fűszerek: hagyma, sok fokhagyma, gyömbér, citromfű. Ahogy ez az intenzív aromás fűszeres gőz átjárja a hal minden porcikáját, fantasztikus dolgot művel vele. Alig várom, hogy kísérletezgessek más hozzávalókkal és fűszerekkel.

Recept

Hozzávalók (1 adag)

Egy szép szelet (kb 15dkg-os) jó minőségű halfilé
4ek világos szójaszósz
2ek szezámolaj
1kk barna cukor
1 salottahagyma (vagy fél hagyma), vékonyra szeletelve
3 gerezd fokhagyma, aprítva
3-4cm-es friss gyömbér, vékonyra szeletelve
1 citromfű

Összekeverem a szójaszószt a szezámolajjal és a barna cukorral. Egy részével bekenem a halszeletet. A párolóedényt kibélelem sütőpapírral (vagy pár levél salátával), ráteszem a halat. Ráöntöm a pác maradékát. Vékonyra felszeletelem a hagymát, fokhagymát, gyömbért és a citromfüvet. Rászórom a halra. A bambuszpárolót egy forrásban lévő vizet tartalmazó lábosra (vagy wok-ra) helyezem. Ráteszem a fedelét. Kb. 6-10 percig párolom (a hal vastagságától függ).

Mindez persze elkészíthető párolóbetétben, vagy egy gőz fölé helyezett és lefedett szűrőben is, de akinek bejön ez az igen fogyókúrabarát techológia, nagyon ajánlom egy ilyen bambuszpároló beszerzését.

Andreea, thanks for inspiration and the recipe!