Az új sztár: brokkoliszár

Új alapanyag vetette meg lábát a konyhámban: a brokkoli szára. Az ötletért egészen Lyon-ig kellett menni, pontosabban Nicolas Le Bec két Michelin-csillagos séf konyhájáig. Ő rendszeresen használja, nem tudom, hogy elsőként/egyetlenként-e, minden esetre brilliáns. Felbukkanásának aktualitását egy pénteki nagyszabású vacsora adta: a szeptemberi Hőgyészi Szarvasgomba Búcsú receptversenyének nyertesei számára készítettünk -mi a zsüri- szarvasgomba vacsorát, nyereményük részeként. Az egyik nyertes történetesen egy nagyon kedves gasztroblogger, Gabojsza volt, aki szarvasgombás vajrépa gratin-nel lett dobogós.

A vacsorát zsüritársammal, Csabával közösen adtuk, már napokkal előtte folyamatosan egyeztettük a menü ötleteket. (amelyet majd később részletesen bemutatok). Az első és a második fogás közé javasoltam, hogy adjunk valamilyen zöldséget, amely kissé pihentet majd a többi, nehéz étel között, ráadásul színre is szükségünk lenne, amely kicsit megtöri az ételsor egyszínűségét. Ötlet ötletet követett, a szarvasgomba adott volt, hozzá jött a tojás (sőt, ha már játszunk, akkor legyen 62,5 fokon, 45 percig készült lágy tojás), de mi legyen a zöldség, spárga passzolna, de hát az nem szezonális –innentől már csak egy ugrás volt a brokkoliszárig.

A végeredmény kiváló lett: brokkoliszár felkarikázva (Nicola Le Bec konyháján ez a szeletelt csontvelőt imitálja), megpárolva, vajban átforgatva, körülötte kevés intenzív csirke pecsenyelé, rajta az a bizonyos tojás, szarvasgomba (a kis képen). A brokkoli szára elképesztően finom ízű, kissé a karalábéra hasonlít, de annál sokkal finomabb, visszafogottabb. Le vagyok nyűgözve. Másnap azonnal kísérletezésbe fogtam: a brokkolinak szezonja van, jó minőségben lehet hozzájutni, találtam is szépet. Egyetlen fej brokkoliból két különböző étel született: a szárat megtisztítottam, egyenletes hasábokra szeleteltem, megpároltam, vajban átforgattam. A tetején lágy tojás, szarvasgomba. A pecsenyelé most is jót tett volna neki, de nem volt. A rózsából pedig currys mártás született, amelyet garnéla mellé tálaltam.

Már csak két kérdés marad: egyrészt, hogy mostantól kezdve melyiket vesszük miért, a rózsát a szárért, vagy fordítva; másrészt, hogy vajon hasonlóan jó-e a karfiol szára is.

Garnéla kókusztejes-currys brokkolikrémmel
Hozzávalók (4-6 adag)

25dkg brokkolirózsa
1 salotta, finomra aprítva
1 gerezd fokhagyma, finomra aprítva
Egy szelet friss gyömbér, finomra aprítva
1 thai citromfű
1tk zöld currypaszta
1dl kókusztej
2dl leszűrt húsleves
Zöldcitromlé, halszósz, cukor
Tálaláshoz: friss koriander, újhagyma

A hagymát, fokhagymát és gyömbért fedő alatt, csipet sóvak meghintve üvegesre pároljuk. Amikor a hagyma megpuhult, hozzáadjuk a currypasztát, a citromfüvet (amire egy húsklopfolóval rácsaptunk, hogy felszabaduljanak az aromái), átforgatjuk. Felöntjük a húslevessel, majd hozzáadjuk a megtisztított brokkolirózsákat. A zöldséget puhára főzzük (de ne barnuljon meg). Hozzáadjuk a kókusztejet (fel kell előtte rázni). Az egészet turmixgépben teljesen simára pürésítjük, szükség szerint átpasszírozzuk. Végül zöldcitromlével, halszósszal (ez adja a sósságot, külön só nem kell bele) és cukorral kerekíjük az ízeket. Ezek mennyisége ízlésfüggő, a harmóniát kell megtalálni, ehhez a mennyiséghez kb. 1 evőkanál halszósz, 1 teáskanál cukor és negyed lime leve szükséges. A tetejére jó sok friss koriandert és felkarikázott újhagymát szórunk. A garnélát megtisztítjuk, majd olívaolajon, kevés fokhagymával megpirítjuk. A mártással tálaljuk.