Eat Love Budapest Marije Vogelzang
Mindenki eszik. Ki csak szükségletből, ki örömből, ki túlélésért. Az étel táplál, gyógyít, vigasztal, energiát ad, vágyat gerjeszt. Egyszerre összeköt és különbözővé tesz bennünket.
Különleges, elvarázsolt és minden valószínűség szerint örök életre szóló, megismételhetetlen előadásra hívjuk azokat a kalandvágyó és nyitott résztvevőket, akik fogékonyak a gasztronómiára, a design-ra, és a kettő szerves kapcsolatára.
A Holland Királyság Nagykövetsége, a Wamp és a Chili&Vanília meghívására Magyarországra érkezik Marije Vogelzang, a világ leghíresebb evésdizájnere (eating designer). Látogatásának apropója három estés budapesti művészeti projektje az A38 hajó kiállítótermében, amelyet Magyarországra szabottan dolgozott ki meghívói felkérésére. Olyan előadás lesz ez, amelyet a világon még soha, sehol nem rendezett meg, hiszen annak egyedi kreatív koncepcióját speciálisan a magyar társadalmi-kulturális viszonyokra tervezte. Az, hogy a magyarországi felkérésnek eleget tett, elsősorban annak köszönhető, hogy a designert rendkívüli módon inspirálta a feladat.
Hogy pontosan mi történik az előadásokon, maradjon egyelőre meglepetés. Annyit előzetesen elárulhatunk, hogy a leginkább színházi performance-hoz közel álló esemény rendkívül személyes, emberi, intenzív, és minden érzékszervre hatni fog. Élettörténetek, falatok, ízek, hangok, érintések, és nem utolsósorban ötszáz különleges, hazavihető illatbomba.
Marije Vogelzang jelenleg a világ leghíresebb "evésdizájnere" (eating designer). A holland művésznő érdeklődésének középpontjában az étel, pontosabban az étkezés áll. Munkájának tárgya azonban nem az étel maga, hanem annak elfogyasztásának társadalmi-kulturális kontextusa. Művészi koncepcióját mindig az étel elkészítésének eredete, történelme és az ehhez kapcsolódó szokások inspirálják. “Az étel ugyan a gyomorba kerül, azonban gondolatokat, emlékeket és érzelmeket generál”-vallja. Leghíresebb projektjei között szerepel például a hófehér halotti tor, vagy a gyerekek zöldségfogyasztását ösztönző színes kórházi menü.
Együttműködő partnerek: A38, Holland Királyság Nagykövetsége, Mondriaan Stichting, ING
A műsor helyszíne az A38 Hajó kiállítóterme.
Időpontok:
2011. November 4., Péntek, 19h, 20h, 21h
2011. November 5. Szombat 16h, 17h, 18h, 19h, 20h, 21h
2011. November 6. Vasárnap 16h, 17h, 18h, 19h, 20h, 21h
Egy előadás kb. 20 percig tart, és egyszerre kb. 10 fő vesz rajta részt. A részvételi díj 1000 forint.
Az eseményre nem válthatók elővételben jegyek, hanem regisztrálni kell a megadott időpontokra e-mailben az info@a38.hu címen (óránként 25 fő regisztrálhat maximum!). A jegyek a helyszínen válthatók meg az előadások előtt.
- A jegy ára: 1000Ft/fő
Címkék: rendezvény
írta chili&vanilia 5:31 du.
9 hozzászólás:
Politikai-társadalmi propaganda - kerüljétek.
sajnos elmentem ra, mert Chili ajanlotta, szoval azt gondoltam jo lesz. Ismertem Marije nehany otletet, de almomban sem gondoltam volna, hogy ez lesz. Azota sem birok enni, elfog az undor, ha evesre gondolok. Egyik leggusztustalanabb elmenyem volt, amit nem tudom mikorra fogok kiheverni. Eddig sem tudtam felszabadultan tarsasagban enni, mert nekem ez mindig nehezseget okozott, de most meg plane nem.
Otletem sincs ki gondolta azt, hogy ez pozitiv erzeseket valt ki belolem, vagy barki masbol: egy roma no 2 centis gusztustalan kormokkel etet a kezebol, mikozben arrol mesel, milyen buszke arra, hogy a gyerekei lopnak.
Kozben persze nem lehet kimenekulni, mert ugy van kitalalva, hogy ok inkognitoban vannak, ezert mindenkeppen ott kell maradni a vegeig. Szo szerint rosszul voltam, gusztustalan volt es nem volt semmi epito jellege az egesznek...
Sajnálom, hogy ennyire rossz élmény volt neked. Nyugodtan kimehettél volna közben, volt egy-két ember, aki így tett. A többségnek nagyon felkavaró (pozitív értelemben) és intenzív emocionális élmény volt, erről tanúskodnak a vendégkönyvbe írt bejegyzések és a szóbeli és írásbeli visszajelzések. Tény, hogy nagyon szokatlan és merész volt Marije Vogelzang koncepciója, és arra is számítottunk, hogy lesz olyan résztvevő, akinek egyáltalán nem fog tetszeni.
Kedves Zsófi!
Sokan sokféleképpen reagáltak az eseményre. Volt negatív és pozitív vélemény is egyaránt. Mi is sokat gondolkoztunk és beszélgettünk róla, aztán úgy gondoltuk, ez olyan, amit muszáj megosztanunk. Fogadd szeretettel kis beszámolónkat, ami kicsit talán árnyaltabbá teszi a esemény megítélését:
http://green-tearoom.blogspot.com/2011/11/eat-love-budapest-gasztro-terror-vagy.html
Köszönöm szépen, elolvastam! gyűlnek a visszajelzések. Az biztos, hogy -így, vagy úgy -mindenkit gondolkozásra és érzelmekre kényszerített az egész.
Kedves Zsófi! Én is a te felhívásodon felbuzdulva jelentkeztem és nálam nagyon betalát - talán hasonlóan, mint TeaRoom Esztijénél. Ilyen programokra szükség van mert segít közösséget alkotni és megérteni más közösségeket! Köszönöm szépen!
Biztos, hogy sokat számított az is, ki, kihez került. Én ahhoz a lányhoz, aki Eszti is a "TeaRoom"-ból. Nekem sem esett le, hogy cigány lány ül velem szemben. Amikor megtudtam, hogy cigány volt, egészen más szintre emelkedett a történet. Gyönyörűnek találtam. Meggyőződésem, hogy ez a performansz akkor ütött, ha előtte ezt nem lehetett tudni. Ha vagy menet közben, vagy utána derült ki. A léggömb pedig hatalmas ötlet volt. Kíváncsi lennék, mit gondoltak a szervezők, miért éppen léggömb. Ha tudod, Zsófi, oszd meg velünk, kérlek. Nekem határozott véleményem van róla, de nagyon kíváncsi lennék, egyezik-e a az eredeti koncepcióval.
Igen, egyetértek, hogy attól is függött az élmény, hogy kihez került a vendég. A lufinál tudomásom szerint nem is maga a lufi, hanem a belé zárt illat állt a koncepció középpontjában (ugyanez az illat -mindenkinek más - volt a lányok csuklójára cseppentve, ill. a történetben is előfordult.), a lufi tehát eszköz volt. Azt hiszem. De láttunk a hajóról olyan csoportot, aki együtt az égbe eresztette a kapott lufikat, és ott szállt fel a sok fehér, az is nagyon szép volt.
Én arra gondoltam a lufi kapcsán, hogy fontos az is, hogy kivigyük a külvilágba az élményt. érzelmi kötődés alakult ki az etető, etetett, így az egész produkció és a befogadó között. Egy lufit nem lehet nem észrevenni, főleg, hogy ontotta magából a rózsaillatot. Az érzelmi kötödés miatt a lufit vittük tovább, egész este velünk volt. Helyről helyre, mindenhol kérdezték, miért van nálunk. És akkor elmeséltük a sztorit, így tovább élt az egész, túlment a Hajó zárt világán. Mindenki hümmögött, érdekes... sőt, nekem még a taxist is sikerült egy kicsit elterelni a sajnos már-már általánosnak mondott cigány-gyűlölettől. Elkezdte érdekelni, mi történt és miért volt jó. A végén azt mondta, ezen el fogok gondolkodni. Ha már egy embert sikerült toleránsabbá tenni, már megérte. Én ebben láttam a lufi elsődleges szerepét, láthatóvá tett minket, azokat, akik átélhették az "etetést". (A leghatásosabb "marketing eszköznek" találtam a lufit.)
Neked is van véleményed?
<< Főoldal