csütörtök, augusztus 16, 2007

Szavannák, fekete nők, kókuszdió

Kék az ég, türkiz a víz, hawaii mintás az ing, a fehér homokba süppedő nyugágy körül pedig fűszoknyás fiúk/ lányok (ízlés szerint) szolgálják fel a jéghideg Piña Coladát. A világ ránk eső részén ez a paradicsomi kép jut eszünkbe a kókuszdió láttán. Arra ritkábban gondolunk, hogy a Föld távolabbi szegleteiben milyen komoly gazdasági, kulturális, kulináris jelentősége van. Gyakorlatilag a pálmafa minden egyes részét felhasználják: levelét, szárát, de a diót fedő kókuszháncsot is - utóbbival például a legdrágább biomatracok töltelékeként is találkozhatunk. A virág nektárjából cukor, a dió kemény héjából konyhai eszközök, ékszerek, de akár hangszerek is készülnek. Szüretelése kifejezetten problémás: a lepottyanó kókusz nem csak veszélyes a súlya miatt, de ezek a példányok nem is a legjobbak, mert gyakran sérülnek. A termelő országokban sokszor speciális, hónapokon át képzett, értékes majmokkal (pl. makákóval) végeztetik el a munkát, ezek naponta több száz gyümölcsöt is tudnak szedni a magas, szúrós pálmákról. A legjelentősebb termelők: Indonézia, a Fülöp-szigetek és India.


A gasztronómiában leggyakrabban kókusztejként találkozunk vele - ami azonban nem a gyümölcs belsejében található folyadék (az egy átlátszó, vízszerű, édeskés lé), hanem a húsából nyert kivonat. Úgy készül, hogy a lereszelt kókuszra forró vizet öntenek, állni hagyják, és azt nyomkodják ki. Ázsiai, afrikai, dél-amerikai piacokon kilóra kapható a friss forgács, az asszonyok itt szerzik be és készítenek belőle házi kókusztejet. Levesek, csípős-fűszeres, sűrű curryk elképzelhetetlenek nélküle, az alábbi receptben pedig egzotikus salátaöntetként ajánlom.


Saláta zöldbabbal, pirított mogyoróval és kókusztejes öntettel


Hozzávalók (2 adag):
20 dkg ceruzabab
néhány salátalevél
fél lilahagyma, vékonyra szeletelve
4-5 szál újhagyma, karikákra vágva
5 dkg natúr, sózatlan földimogyoró
friss korianderzöld (opcionális)
2 dl kókusztej
1 cm-es friss gyömbér
1 gerezd fokhagyma
1-1 ek. zöldcitromlé és reszelt héja
1 tk. cukor
késhegynyi chilipaszta (vagy erős paprikakrém)
2 ek. halszósz*


* ázsiai hozzávalókat áruló üzletekben kapható, ha nincs, kevés világos szójaszósszal helyettesítsük
A natúr földimogyorót száraz serpenyőben megpirítjuk. A zöldbabot falatnyi darabokra vágjuk. Forrásban lévő sós vízben néhány percig blansírozzuk, épp csak annyira, amíg valamelyest megpuhul, de még roppanós marad. Azonnal jeges vízbe tesszük, hogy megőrizze szép színét. Elkészítjük az öntetet: a gyömbért és a fokhagymát megpucoljuk, lereszeljük. Egy tálban összekeverjük a zöldcitrom levével és héjával (sima citrommal picit más ízű, ha ezt használunk, kóstoljunk, mert ez savanyúbb), a csípős paprikakrémmel, a halszósszal és a cukorral. Hozzáadjuk a kókusztejet. Összeállítjuk a salátát: a tányért kirakjuk néhány salátalevéllel. Ráhalmozzuk a zöldbabot, a kétfajta hagymát, meglocsoljuk az öntettel, végül megszórjuk friss korianderrel és a mogyoróval. Ha van rá lehetőségünk, koronázzuk meg néhány grillezett garnélarákkal.





Címkék: , ,


 

 

1 hozzászólás:

Blogger Unknown szerint...

Hello!
Én ma (2007.08.20.) találtam meg az oldalat. Nagyon el vagyok bűvölve, kb. 1 órája olvasgatom a blogodat. Én is imádok sütni-főzni, úgy nézem lesz mit kipróbáljak kis családom (Párom + 3 rosszcsont kisfiú) legnagyobb örömére.

9:56 de.  

Neked is van véleményed?

<< Főoldal