Kandírozott kumquat

Az is jó dolog, hogy itt Brüsszelben olyan gyümölcsforgalom van, hogy még az egzotikus, különleges fajták esetében is követni lehet, hogy mikor van szezonjuk. Vegyük pl. a kumquat-ot. Ezt a gyümölcsöt azt hiszem előtte otthon nem is ettem még soha, csak itt kötöttünk szoros ismerettséget. Így most már tudom róla, hogy általában tél vége felé érkezik. Idén azonban valami lehetett klímailag, mert csak nem jött. Miután néhány álmatlan éjszakát töltöttem a nemzetközi kumquat termelés potenciális hanyatlása miatt, majd már-már megfeledkeztem róla, múlt héten a szerda esti, Chatelaine téri piacon felfedeztem egy standot, ahol egy hatalmas szalmakosárban kellették magukat a kis disznók. Az eladó fiú helyeslő bólogatása mellett vettem 25dkg-ot (2.50Eur), azonnal teszteltem, és megkóstoltattam a többiekkel. Mialatt végigjártuk a piacot (10perc), kb. háromszor hangzott el az a mondat, hogy „nem megyünk vissza még egy kis kumquat-ért?” Visszamentünk, és vettünk még néhányszor negyed kilónyit (árus: ..”huh, they are catastrophic, sooo good..”).

A kumquat Kínából származik, Európába egy Robert Fortune nevű skót botanikus és utazó hozta 1846-ban (gondolom innen a citrus fajokkal közeli rokon Fortunella nemzetség elnevezése, amelybe tartozik) Ez a miniatűr narancsra hasonlító gyümölcs kb. 4 cm hosszú, ovális formájú. Héjastul fogyasztják, a héja az ami édeskés, húsa pedig savanykás. Belsejében egészen meglepő zöld színű magok találhatóak. Jellemzően inkább befőzve, kandírozva, dzsemmként készítik, de fűszeres chutney-k és markáns húsok, bárány, kacsa mellé adott mártások alapja is lehet.

Az egyik adag elfogyott csak úgy natúr, a másikból szirupos, kandírozott kumquat lett. Vastag karikákra szeleteltem a gyümölcsöt, és kb. 20 percig főztem egy cukros szirupban. Üvegben, a szirupban, hűtőszekrényben tárolom. Készítettem tavaly is, és még mindig van belőle, desszerteket szoktam vele díszíteni (pl. itt). Elég jó vaníliafagyin is. Emlékeim szerint otthon a Mammut aljában szoktam látni valami botrányos áron.