New York cheesecake brüsszeli módra

Ne haragudjatok, egyszerűen képtelen vagyok sajttortának nevezni. Tudom, tudom, pedig tényleg így hívják, de hát ez magyarul ugye rémesen hangzik. Jó, jó, lehetne túrótorta, na de az megint nem az igazi, tekintve hogy nem túróból készül. (Olyan igazi magyar morzsás túró csomó országban nem is létezik. Például itt sem.) A sajttorta legkiválóbb magyar nyelvű meghatározására és történeti áttekintésére ajánlom mindenki figyelmébe Váncsa István zseniális szakácskönyvét, amely majdnem két teljes oldalt szán a basic csízkék bemutatására. (A szakácskönyvét egyébként is kötelező olvasmányként ajánlom mindenkinek, aki egy kicsit is szereti a konyhaművészetet, a receptek is szuperek benne, bár erősen, de bevallottan haladóknak szólnak és az írások valami fenomenálisak, sokszor csak az intellektuális élményért olvasok át egy-egy részt.) Visszatérve a csízkékre, az előbb említett remekműből idézem:

„ A recept nevében szereplő „New York” kitétel arra látszik utalni, hogy a sajttorta valami speciálisan újvilági és ezen belül is nagyvárosi képződmény, azaz modern, hiperurbánus, angolszász és persze globalizációíze van. Holott, ahogy Karinthy mondaná, már a régi görögök is ismerték a sajttortát és ezt most vehetjük nyugodtan szó szerint. Ismerték. Ahogy később ismerték a rómaiak is, ők pedig magukkal vitték Európában mindenhova. A reneszánsz lényegében a sajttorta virágkora volt.” (Váncsa István szakácskönyve, 510.o)

Magyarországon viszont tényleg nem honosodott meg, valószínűleg, gondolom leginkább azért, mert maga az alapanyaga, a krémsajt (cream cheese) nem jellemző hozzávaló, nagyon nem is kapható. Természetesen még véletlenül sem a különböző Sport (az még létezik?), meg Camping, netán Boci márkájú medvesajt típusú krémsajtokról beszélünk! Hanem cream cheese-ről, ami leginkább a Philadelphia márkájú natúr krémsajt. Most már otthon is kapható, de nem a legolcsóbb. B. barátnőm, aki szintén nagy szakácsnő és az egyik legkedvesebb, legszórakoztatóbb kulináris partnerem, csízkék specialista és valamelyik otthoni natúr vajkrémmel, ill. mascarpone-val szokta helyettesíteni, esetleg megosztja velünk a tapasztalatit (?)

A torta elkészítésére többféle recept létezik, lehet rendesen sütni, vagy vízfürdőben készíteni, a használt krémsajt/tejföl/tojás mennyiség is változhat, nekem ez az összetétel jön be legjobban, amit több recept mixelésével kísérletezgettem ki. Ja, és az benne a brüsszeli, hogy a torta aljához, amihez általában valamilyen kekszmorzsa használatos, én speculoos-t használok, ami egy belga (pontosabban flamand) specialitás – egy fűszeres, fahéjjal és egy különleges karamellizált barna cukorral (cassonade) készült keksz. Itt nagyon sok érdekes recept alapja, pl. mascarpone-t rétegeznek vele (hú, az nagyon jó) és fagyit is készítenek belőle.

Recept:

Hozzávalók (8-10 szelet)

25 dkg keksz (itt speculoos), darálva
12,5 dkg olvasztott vaj
5 dkg kristálycukor (csak akkor kell, ha a keksz nem édes, a speculoos-hoz nem kell)
70 dkg krémsajt (Philadelphia)
15-20 dkg porcukor (ízléstől függően lehet több is, ha valaki édesebben szereti)
1 citrom reszelt héja és ½ citrom leve
1 dl tejföl
1 dl tejszín
2 egész tojás
3 tojássárgája
2 púpos tk étkezési keményítő

A sütőt előmelegítem 180C-ra.
Először elkészítem az alapot: az aprítógépben ledarált kekszmorzsát összekeverem az olvasztott vajjal és belenyomkodom egy 23 cm átmérőjű kapcsos tortaforma aljába, amit előtte kivajaztam és sütőpapírral leterítettem. Kb. 1 cm vastag sima felületet kell kapni, amit én legjobban úgy érek el, hogy egy pohár aljával és oldalával nyomkodom a masszát. Beteszem a hűtőbe, amíg készül a töltelék: A krémsajtot (aminél kulcsjelentőségű, hogy szobahőmérsékletű legyen, különben lehetetlen csomómentesre keverni) kikeverem a tejföllel, porcukorral, citromhéjjal és lével, tejszínnel és a keményítővel (elhagyható, de olyan jó állagot biztosít) és a tojásokkal. A tortaformát kívülről és alulról jól bebugyolálom több réteg alufóliába, ez azért szükséges, hogy majd a vízfürdőből a víz nehogy beszivárogjon a tortába. Behelyezem a formát egy akkora mély tepsibe, amelyben elfér. Ekkor frissen forralt vizet öntök a tepsibe, úgy, hogy kb. a tepsi feléig érjen fel. Beteszem a sütőbe és 45 percig sütöm. Ekkor még „remegni” fog egy kicsit, de nem baj, mert a hűlés alatt is sül még tovább. Kiveszem a tepsiből és teljesen lehűtöm. Kifejezetten jót tesz neki, ha egy éjszakát áll a hűtőben, úgyhogy előző este kell elkészíteni. Szép nagy sima kerek felület, úgyhogy a díszítésre komoly mozgástér van, de szerintem annyira gyönyörű, hogy én végül maradtam a minimalista változatnál.