Másfél év rejtegetés után: fűszeres sült karfiol

Ez az étel már régóta a repertoárom egyik leggyakrabban előkerülő tagja, és hatalmas kedvenc. Konkrétan 2005. október 23. óta, amikor egy gluténmentes gasztroblogon egy hosszú-hosszú írásban megbújva rátaláltam. Van olyan, hogy egy héten többször is készül, annyira szeretem - akár egyszerű vacsoraként, akár vendégeknek köretként sültekhez. Az igazság az, hogy eddig nem mertem leírni. ??? Hogy miért, az rögtön kiderül.

Tudom, hogy az itt leírt ételek egy részét vannak, akik (sokan) idegen, szokatlan ízvilágnak tartják. Egyszer régebben valahol azt írta valaki, hogy a receptek érdekesek, de sok bizarr van köztük. Akkor elgondolkoztam, hogy te jó ég, pedig az én értelmezésem és ízlésem szerint csupa teljesen normális és szalonképes recept kerül ide fel…Akkortájt éppen kb. hetente készítettem ezt a receptet. Elmeséltem néhány ismerősnek, és kikértem a véleményüket, hogy szerintük ezt fel lehet-e ide tenni. Végighallgatták, hogy hogyan készül, majd egyhangúlag azt mondták, hogy EZT nem. Vagy találjak ki valami frappáns elnevezést. Tehát:

Nem a karfiol a gond. A karfiol, bármennyire népszerűtlen, nagyon is klassz zöldség. Megint egy olyan egyébként, amelyet a hétköznapi főzésben snassznak gondolunk, és nem jut eszünkbe vendégeknek főzni, miközben elegáns éttermekben különböző formákban (leginkább selymes püréként) elkészítve nagyon is felkapott. A Los Angeles Times remek cikke pont a napokban értekezik a karfiol sokoldalú felhasználhatóságáról.

Nem is a sült karfiol a gond. Az, hogy csomó zöldség sütve sokkal jobb, mint főzve, nem egy nóvum - ez már néhányszor elhangzott itt nálam, legyen szó kelbimbóról, vagy cékláról. A karfiolnak sem ez a jellemző elkészítési módja, ezen a helyzeten változtatni kell! Zseniális így!!

Nos, nem kertelek tovább, a helyzet a következő: ez a karfiol kakaóval van megsütve. Aki mer, az nyer, ez ebben az esetben is bebizonyosodott. Megéri teljesen szokatlan dolgokkal kísérletezni, ha nem ízlik, maximum elfelejti az ember. Na, ezt nem. Valójában arról van szó, hogy nem az ízlelőbimbóinkat kell átállítani, hanem (ami ennél sokkal nehezebb), az agyunkat. Egész egyszerűen el kell vonatkoztatni a kakaóhoz társuló képektől, és másképp kell értelmezni. Édesség helyett fűszerként. (Nagyon fontos, hogy nem cukrozott instant kakaót, hanem keserű, jó minőségű kakaóport kell használni. ) A csipet keserű kakaó, valamint chili istenien rásül a zöldségre, és fantasztikus ízt ad. Egyáltalán nem lesz édes, és ha nem áruljuk el, mi van rajta, fel sem ismeri senki.

Az ínyenc konyhában ez egyébként egyáltalán nem újdonság, hiszen igen elterjedt, hogy kávét, kakaót, csokoládét használnak sós ételek, főleg húsok, pl. bárány, vagy kacsa, ill. szószok fűszerezéséhez. Vagy gondoljunk a híres mexikói mole-ra, amely fűszeres mártás egyik kulcseleme a csokoládé.

A karfiol így készül: megmossuk, megszárítjuk, rózsáira szedjük. A sütőt előmelegítjük 200C-ra. A karfiolrózsákat összeforgatjuk olívaolajjal, sóval, borssal, hogy egyenletesen mindenütt befedje. Kiterítjük egy alufóliával bélelt tepsire. Megszórjuk egy nagy csipet őrölt cayenne borssal, vagy chilivel, végül egy teaszűrő segítségével annyi keserű kakaóporral, hogy minden rózsára vékony rétegben jusson. Addig sütjük, amíg a karfiol megpuhul, az én sütőmben ez 35-40 perc. Nagy előnye, hogy egyáltalán nincs a lakásban kellemetlen karfiol-szag. Igazán csak bíztatni tudok mindenkit, hogy próbálja ki!

Ha viszont valakinek van ötlete valami jól hangzó, frappáns elnevezésre (a kakaós karfiolon túl), azt szeretettel fogadom.