Csábító chilis csokoládéláva csoda

Vagyis molten chocolate cake, aminek a csokoládéláva desszert fantázianevet adom magyarul. Ha kedden Valentin napi vacsorát készítenék, akkor ez lenne a desszert. (P. erre gondoltál?) Merthogy ez az a bizonyos folyós belsejű csokoládédesszert, ami átmenet egy szufflé és egy laza piskóta között. Kívülről kis ártatlan semmiségnek gondolná az ember, aztán egy kanállal megbontja..és..áááá,úú,..forró, sűrű, folyós, dekadens csokoládéláva ömlik ki a közepéből…

Ez az édesség a budapesti éttermek desszertmenüjét a New York-i éttermekével ellentétben (még) nem rengette meg, gondolom, majd előbb utóbb, így tíz év késéssel talán ideér ez a hullám.
A desszertet egy francia, pontosabban elzászi származású sokcsillagos séf, Jean-Georges Vongerichten találta fel 1987-ben és kínálta először a New York-i La Fayette nevű szállodai étterem séfjeként. Ő maga határozottan állítja, hogy övé a feltalálás dicsősége, de ezt természetesen rengetegen vitatják, több vetélytársa állítja, hogy a sütit már a 80-as évek elején készítették néhány párizsi étteremben.
Állítólag véletlen baleset eredményezte ezt a csodát, amikor a séf túl korán vett ki a sütőből egy piskótát, aminek ettől folyós maradt a belseje. A süti a leggyakrabban másolt New York-i desszert, a 90-es években soha nem látott népszerűségnek örvendett, mindenki kedvence lett. A vendégek követelésére szinte minden egyes high-end étterem kénytelen volt felvenni desszertlapjára, aztán pontosan a túlsztároltsága miatt le is vette (ha hagyták). A new yorkiak ma ásítanak egy nagyot e desszert hallatán. Hát én meg nem –engedjük meg magunknak ezt a pesti 10 éves késést.

A Valentin napi piros, rózsaszín habos szívecskéket ne keresse nálam senki, az nem kifejezetten az én műfajom. Egy ilyen csábító csokoládédesszert annál inkább. Sőt, arra gondoltam, hogy ha már lúd…a biztonság kedvéért feltunningolnám még egy kicsit némi további afrodiziákumokkal – bár a csokoládé már persze önmagában is az. Így jött hozzá chili, vanília és fahéj. Hmmm. A hatását sajnos nem tudtam ezúttal tesztelni, de a barátnőmmel, aki kapta, mindketten nagyon euforikus állapotba kerültünk. Várom a beszámolókat:) A chili-től nem kell megijedni, nem lesz tőle csípős a csokoládé, épp csak annyira van benne az aromája, hogy legyen egy kis plussz tüzes utóíze.

Alapvetően nagyon egyszerű recept, még előre is el lehet készíteni a sütésig , úgyhogy ideális egy gyertyafényes vacsorához. Az egyetlen amit sajnos el lehet rajta rontani, az maga a sütés. Egy perc ide, néhány hőfok oda és vagy annyira folyós, hogy nem jön ki a formából, vagy túlszilárdul és pont a lényeg marad le. A csokoládéláva. (Úgyhogy egy kísérletet megér, hogy kitapasztaljuk, hogy a sütőnk hogy viselkedik, nehogy pont élesben ne sikerüljön.) Egy megjegyzés a képhez: a nagy fotón nem látszik a folyós csokoládébelső, úgyhogy el kell higgyétek nekem, hogy nem egy csokis muffint tettem oda:). A pici fotón azért talán valamennyire kivehető a belseje. Aki próbált már valaha ételfotót készíteni, az biztos tapasztalta, hogy néhány étel az Életben nyálcsorgatóan és hívogatóan néz ki, viszont borzasztó nehéz róla guszta fotót csinálni (legalábbis amatőr körülmények között). Ezek egyike a csokoládé.

Ez a recept volt az alap kiindulópont, azzal, hogy több forrásban átolvastam (mindenhol szinte szó szerint ugyanaz) és ebben gyanús volt a 2 teáskanál liszt (a többiben mindegyikben evőkanál szerepel) Így ezzel variáltam egy kicsit, aztán egy kevéssel több cukrot tettem bele, mert az én ízlésem szerint elbírt még egy kicsit. Plusz ugye a fűszerek. Ezekhez a megjegyzésem, hogy a chili nagyon jót tett neki, a vanília és a fahéj viszont nem adott hozzá semmi extrát és nem érvényesült eléggé, úgyhogy azt legközelebb elhagynám. Az alábbi recept tehát a saját tapasztalatom alapján működő változat és 2 személyre szól. Az amerikai mértékegységeket átkonvertáltam, plussz még le is mértem digitális mérlegen, hogy biztosan pontos legyen:

Recept (2 adag)

1 egész tojás
1 tojássárgája
3,5 dkg cukor (2 púpos ek)
1,6 dkg liszt ( 2 lapos ek)
6 dkg vaj
6 dkg csokoládé (a lehető legjobb minőségű, amit meg tudunk engedni magunknak, lehetőleg 60-70%-os kakaótartalmú)
opcionális: 1 friss chilipaprika, 1 vaníliarúd, egy nagy csipet fahéj

A sütőt előmelegítem 230C-ra (gáz 6-os)
Először előkészítem a formákat, mivel utána minden viszonylag gyorsan történik: két egyszemélyes hőálló pudingformát, vagy szufflétálkát kivajazok, kilisztezek, majd ugyanezt még egy rétegben még egyszer megismétlem. A tojást és a cukrot elektromos habverővel fehéredésig, egész sűrűre keverem. Ez sokkal tovább fog tartani az átlagosnál, mivel a tojáshoz képest viszonylag kevés a cukor mennyisége. Nekem bő 5-6 perc volt. Vízgőz fölött egy edényben felolvasztom a darabokra tört csokoládét és a vajat. Én ebben a stádiumban az elején tettem hozzá a fahéjat, egy vaníliarúd kikapart magját, valamint egy friss, teljesen kimagozott chilipaprikát. (opcionálisan szárított is jó, vagy egy pici csipet cayenne bors). A chilipaprikát átforgatom az olvadt csoki-vaj masszában, majd eltávolítom. Leveszem a tűzről és egyenletesen beleforgatom a tojásmasszát, valamint a lisztet. Elosztom a két formában (ne legyen teljesen tele, mert még meg fog emelkedni), beteszem a sütőbe. Pontosan 6 percig sütöm (sütőfüggő! Kívülről kérges kell hogy legyen, de még remegjen). Kiborítom egy tányérra és azonnal tálalom (vaníliafagyi, málnaszósz, ilyesmi opcionális). Előre előkészíthető addig a lépésig, hogy a formákban elosztom a masszát. Ez fóliával letakarható és a hűtőbe mehet. Ebben az esetben azonban sütés előtt szobahőmérsékletre kell hozni, vagy megfelelően növelni kell a sütési időt 8-10 percre (de ezt nem próbáltam, hogy így mennyi idő).