Lábjegyzeteim a lábjegyzetekhez

Nigella Lawson: Nigella Falatozója című könyvéről lesz most itt szó. Előrebocsátom: én imádom Nigellát. Azt gondolom, hogy ezzel nagyon sokan vannak így, bevallom, nem sok olyan emberrel találkoztam még aki ismeri és ne kedvelné. Nigella egy gyönyörű, szexi nő, akire jó ránézni és aki minden porcikájával szeret enni és főzni és ez a szenvedély szerintem totálisan sugárzik a könyvei minden sorából és főzőműsoraiból. Továbbá amit én a legjobban szeretek benne, hogy kontextusba helyezi a főzést, ráadásul igencsak életszagú kontextusba. Hiszen nem így főzünk többnyire mi is – hogy bizonyos alkalmakra, élethelyzetekhez és hangulathoz választunk ételt és receptet?

Szuper eseménynek és mérföldkőnek minősíteném szívem szerint, hogy megjelent az első szakácskönyve magyarul. Hurrá. Kár, hogy pont a Falatozót választották elsőnek az öt könyve közül, bár ennek nyilvánvalóan a futó TV sorozat az oka, amelynek ez a kísérőkönyve. Nekem mind az öt könyve megvan angolul és –természetesen ez teljes mértékben szubjektív dolog – a következőképpen rangsorolom őket:

How to Eat (alapkönyv, egyszerűen minden benne van)
How to be a Domestic Goddess (sütőbiblia)
Forever Summer (jó kis receptek, rábeszélhető lennék mégiscsak a második helyre tenni)
Feast (a legújabb – kicsit karácsonyi izzadságszagú, kicsit túl angolos, sok variáció régebbi, már ismert receptekre)
Nigella Falatozója (A legkommerszebb, a legkevesebb használható recepttel)

Ettől függetlenül, az utóbbiból is próbáltam már recepteket, pl. a fűszeres mogyorót és a sütőtökös curry-t (meg a képen szereplő halpogácsát, lsd. később) és még van egy-kettő, amely esetleg esélyes.

Borzasztóan kíváncsi voltam, hogy milyenre sikerül a magyar fordítás, mert mint tudjuk, egy jó szakácskönyvet is iszonyatosan el lehet baltázni egy nagyon nem jó fordítással és erre sajnos számos példát tudunk sorolni. Olyat, amikor az ember a magyar szöveg fordításánál azonnal látja maga előtt az angol mondatot, egy-egy hozzávaló magyar változatától pedig égnek áll a haja..De hálistennek, a Nigella Falatozója esetében erre nem került sor, sőt mi több, szerintem kifejezetten kiváló a fordítás, egy-két dolgot pedig véleményem szerint egyenesen brilliánsan sikerült megoldani (comfort food, temple food, sticky toffee pudding, stb.) Jó, jó, aminek van magyar megfelelője, azt nyugodtan le lehetett volna rendesen fordítani (kneidlach=maceszgombóc, rice pudding=tejberizs, bulghur wheat: búzatöret, v. bulgur, gratin= csőben sült, stb.) de ezek végül is nem életbevágóak. Meg nyugodtan le lehetett volna írni, hogy az egzotikusabb hozzávalók problémamentesen beszerezhetőek az Ázsia boltban, ill. hasonló társaiban és egyszerűbb beszerezni ezeket, mint helyettesíteni valamivel. De azért a magyar változatot alapvetően szinte tökéletesre sikerült megalkotni. Szinte. Csak. Csak…..

A lábjegyzetek. Azok a fránya lábjegyzetek…ááááá, kiver a veríték, ha eszembe jutnak (na jó, ez barokkos). De árulja el nekem valaki, hogy hogyan létezik az, hogy egy igazán igényes és perfekcionista magyar kiadás ténylegesen megjelenhet ezekkel. Mert nagyon durva dolgok vannak ám ott leírva. Komolyan nem értem, hogy ilyen hogy fordulhat elő – olyan érzése van az embernek, mintha a munkaváltozatba beírtak volna néhány dolgot azzal, hogy majd a végén lektorálják és kijavítják, aztán erről megfeledkeztek. Konkrétan ez történt?? Vagy mi a túró??? És hát nem is kell ahhoz profi szakácsnak lenni, hogy ezek feltűnjenek. Úgy elképzelem, ahogy a mit sem sejtő szerencsétlen magyar háziasszony elkészíti a guszta csokis-gesztenyés sütit (181. o.), amihez aztán kvázi tartármártást szervíroz (a receptben szereplő creme fraiche lábjegyzete ugyanis így hangzik: helyettesíthető majonéz! és tejföl, esetleg tejszín és tejföl keverékével) Pedig hát a szándék és az ötlet, hogy segítsék a magyar olvasókat eligazodni a sok ismeretlen, vagy egzotikus hozzávaló között nagyon dícséretes.

Na, a közszolgálatiság jegyében, szisztematikusan íme az én felfedezéseim:

18.o. –Walesi sajtos muffin – görög joghurt: a görög joghurt egy sima, de a mi joghurtunknál sűrűbb állagú, semleges ízű natúr joghurt. A lábjegyzetben ajánlott kecskesajttal biztos fel lehet dobni a muffint, de a joghurtot nem helyettesíti.

24.o, Halszósz (ez a legdurvább)
A halszósz egy az ázsiai konyhában használatos sós, átlátszó borostyán színű folyadék, amely hal –szardella, osztriga, vagy tintahal fermentálásával készül. Ázsiai főzéshez literszámra fogy, gyakorlatilag ezt használják a sós íz eléréséhez. Ha nagyon muszáj, akkor talán világos, light szójaszósszal helyettesíteném, de nem szívesen. Inkább beszereznék mindenáron egy üvegcsét. De nehogy eszébe jusson valakinek a lábjegyzetben ajánlott „hallé és liszt és vaj” keverékét használni!

44.o. Lazacos halpogácsa – a recepthez használandó konzerv lazac helyett a lábjegyzet azt írja, hogy az étel jellege nem fog változni, ha a kapható fóliázott füstölt szeletelt lazacot használjuk. Hát fog. Nagyon. Inkább tonhal konzervvel helyettesíthető.

79.o. Thai sütőtökös curry – A lábjegyzet a curry-hez használt halalaplé alatt az a halászlékockát említi. Nee! Szegény ázsiaiak igencsak csodálkoznának a magyaros fúziós megoldáson.. Akkor már inkább sima zöldség alaplé. Ennél a receptnél is szerepel a halszósz fiaskó.

102.o. Lapított szárnyasok grillen . A lábjegyzet a páchoz előírt mogyoró-, vagy zöldségolaj helyett tökmagolajat ajánl. A tökmagolaj nagyon sűrű, igen aromás olaj, amit inkább egész kevés mennyiségben használunk salátákra, levesekre csöpögtetve. Azért 1 dl-ben húst ebben pácolni, ráadásul zöldcitrommal, korianderrel, ami egész más ízvilág…hát, nem tudom. Akkor már inkább a semleges napraforgóolaj.

181.o. Csokoládés-gesztenyés hűtős süti – a recept a tálaláshoz creme fraiche-t ajánl –ez egy sűrűbb tejszín. A lábjegyzet majonéz és tejföl keverékével helyettesítené. No comment.

239. o. Gyömbéres-csípős kacsasaláta – ismét a halszósz

240.o. Csípős-savanyú leves – a halszósznál itt egy újabb frappáns megoldás szerepel, úgy tűnik, ezt más írta: „két módon is helyettesíthető: hagyományos hallével, ha azt kis szójaszósszal és chilivel megbolondítjuk, vagy ha az instant rákos vagy halas levesekből használjuk fel a fűszeres és olajos lét” Tessék??

(Ezen kívül még van néhány gyanús ügy, amiben nem vagyok biztos, mert nem szereztem róla tapasztalatot, pl. ha vízben feloldott kókusztejporhoz olvasztott vajat és cukrot adunk, akkor olyan kókuszkrémet kap az ember, amit chutney-hoz használ??(29.o))

Persze, végül is számszerűen nem vészes ez, de kár érte..

*ezeket azt hiszem elküldöm a kiadónak is. Ha más vad dolgokat is találtok, írjátok be légyszi a hozzászólásokba.

(Egyébként ezen írás apropójából teszteltem a képen szereplő lazacos halpogácsát -44.o. (az előírt konzerv lazaccal), nekem nagyon nem jött be, de ez valószínűleg magánügy. A macesz nagyon jó rajta, de egyébként kb. olyan íze van, mintha összekevernénk egy adag krumplipürét egy doboz tonhallal. Nem véletlenül, merthogy konkrétan ez történik. Kicsit felturbóztam még több citromhéjjal, citromlével, kapribogyóval és petrezselyemmel, így végül is ehető volt, de azt hiszem, ez volt az első és utolsó alkalom, hogy ezt csináltam. Olyan igénytelen kajának tűnik…bár nem tartom egyébként kizártnak, hogy gyerekeket így rá lehet így venni, hogy megegyék a halat. )


Szóval, azért jelenjenek csak meg azok a könyvek, hajrá, várjuk őket nagyon, de könyörgöm, ugye valaki majd átnézi azokat a lábjegyzeteket!!!