Chicon au gratin – belga csőben sült cikória

Úgy döntöttem, belgásodom egy kicsit (Na jó, legalábbis gasztronómiailag). Bármennyire meglepő, ez egyáltalán nem olyan könnyű, mint ahogy az a geográfiai paramétereimből következne. Brüsszel ugyanis annyira nagyon nemzetközi, hogy az ember nincs rákényszerítve, hogy teljes mértékben beolvadjon a helyi környezetbe, ezért ellustul ebben a tekintetben. Hajjaj, ez nagyon könnyen megy ám: ha a városban nagyrészt mindenhol tökéletesen fel vannak készülve a sok tízezer itt élő külföldi – expat – jelenlétére és igényeire, akkor kifejezetten sok erőfeszítést igényel ebbe nem kényelmesen belesüppedni. Mindenféle nemzetiségű ismeretségre lehet itt szert tenni, de a belga barátság ritka vendég.

Ugyanez vonatkozik az Élet minden más területére, így a gasztronómiára is. Annyira mindent lehet itt kapni és mindenféle étterem van, a jó olasztól kezdve az ázsiai-ig, hogy ritkán kerül sor belgára. Szóval, úgy döntöttem, hogy ezen változtatok, és kicsit beleásom magam a belga gasztronómiába. Jó, a nagy nemzeti eledel, a kagyló OK, az egyértelmű (hú, tényleg, kéne megint venni, még egy hónapig szezonja van..). De ezen kívül rengeteg minden más van még, amivel ismerkednem kell. Például ez a csőben sült cikória. Nincs olyan belga étterem, amelynek ne szerepelne az étlapján. Hiszen ez a legbelgább zöldség, még saját marketing tanácsa is van.

Cikóriát csináltam már máskor is, nagyon szeretem –tudom, sokan ki nem állhatják, mert keserű. Utoljára az ünnepek alatt készítettem, ott köretként ettük bárányhoz, amihez tökéletesen passzolt. (A módszer: kockázott bacon-t megpirítottam – félretettem. Vajon hagymát karamellizáltam, szintén félretettem. A cikóriát a maradék vajon megpirítottam. Ekkor visszatettem a bacont, hagymát, az egészet felöntöttem nagyon ízes igazi húslevessel, vagy 15-20 percig főztem, majd a végén hozzáadtam egy lötty tejszínt, reszelt citromhéjat és megszórtam jó sok friss petrezselyemmel.)

Az eredeti belga recept szerint a cikória sűrű, tömény, liszttel készülő sajtszósz, vagy besamel alatt sül, ettől annyiban tértem el, hogy egy-egy arányban húsleves és tejszín keverékével vontam be, mellőzve a lisztet és a sajtot (na, nem mintha a tejszínnel annyira lájtos lenneJ).
Itt és itt van egy jó klasszikus recept, ha valakit érdekel. A tejszínt beforraltam, hogy a szósz sűrű legyen, esetleg pici kukoricakeményítővel is lehet sűríteni.

Recept:

Hozzávalók (2 személyre)

4 nagy cikória (vagy 8 bébicikória)
4 (ill.8) szelet sonka, vagy sovány bacon (ez utóbbival készítettem)
2,5dl húsleves
1,5 dl tejszín
fél citrom reszelt héja
marék friss aprított petrezselyemzöld
marék parmezán a tetejére
2 púpos ek vaj,
só, bors


A sütőt előmelegítem 200C-ra.
Előkészítem a cikóriákat: a kerek végéből levágok egy karikát és a torzsájából „v” alakban kivágom a legvastagabb részt. Egy serpenyőben felforrósítom a vajat és a cikóriákat egészben minden oldalról megpirítom (ha nagyon nagy méretű, esetleg hosszában félbevágom). Pici húsleves hozzáadásával fedő alatt kb. 5 percig párolom, amíg félig megpuhul (a cikória méretétől és fajtájától függ, hogy ez mennyi idő). Közben elkészítem a szószt: A húslevest és a tejszínt egy kis lábosban forralom, amíg besűrűsödik. Esetleg be lehet sűríteni pici kukoricakeményítővel. Ízlés szerint sózom, borsozom, hozzáadom a reszelt citromhéjat és a legvégén, amikor már levettem a tűzről, a petrezselymet. A cikóriákat betekerem egy-egy szelet finom sonkába, pl. pármaiba, vagy valamilyen hajszálvékonyra szeletelt füstöltbe, esetleg egész sovány húsos bacon-be. Szép sorban egymás mellé helyezem egy kivajazott jénaiban és ráöntöm a tejszínes mártást. Beteszem a sütőbe és 15-20 percig sütöm amíg krémesen bugyog és a teteje megpirul. A végén ízlés szerint egy marék reszelt parmezánt teszek rá, amivel még egy percre berakom a grill alá.