Egy reggeli New York-ban..

Amerikában az egyik legistenibb dolog szerintem a reggelizés. Nem lehet, hogy azért is olyan kedvesek és barátságosak az emberek, mert jókat reggeliznek? Milyen jó lenne, ha nálunk is lenne reggeliző kultúra és lenne sok olyan klassz hely, ahova mondjuk vasárnap délelőtt be lehet ülni órákra a barátokkal jó zene és finom ételek mellett..
Mit is reggeliznek New York-ban (ami azért persze egy teljesen külön világ az USA-n belül és köze nincs az átlag amerikai feeling-hez..)? Otthon eleve kevesen – esetleg müzlit, vagy tejjel főzött zabkását (oatmeal), amelyet reszelt almával, vagy friss gyümölcsökkel fogyasztanak. Hétköznap mindenesetre az elmaradhatatlan kb. 5 literes hordozható kávésbödön a legjellemzőbb reggeli látvány, amiből munkába menet az utcán, a metrón, a taxiban szürcsölik a grande cafe latte-t (tejeskávé tejhabbal). Az irodákba sietők nagy része ezt leginkább a nem létező amerikai kávéházi kultúrát létrehozó Starbucks-ban veszik, amelyből minden sarokra legalább kettő jut és ahol a kávé ugyan jóval drágább mint az egyéb helyeken, ellenben a többi irtózatosan ihatatlan löttyhöz képest legalább jó, továbbá a helynek hangulata van. (A kávé rendelése itt egyébként külön művészet és komoly szellemi teljesítmény, ugyanis számos adatot kell közölni, pl. hogy milyen méretű legyen, milyen tejjel (kb. 5 féléből lehet választani), milyen ízesítéssel (aki akarja), esetleg nyáron jeges formában (iced), stb. Európában már rengeteg városban van Starbucks, egyelőre sem Brüsszel, sem Budapest még nincs rajta a térképükön. Tudja valaki hogy miért? Pedig biztos felmerült már. Drága a franchise díj? Vagy mert nekünk van kávéházi kultúránk? (De hát az van pl. Párizsnak is..)
New York croissant-ja és egyik fő gasztronómiai szimbóluma a híres bagel, a középen lyukas, gyűrű formájú kenyérféleség. A bagel eredetileg lengyel származású, a 19. század végén lengyel zsidó bevándorlók honosították meg New York-ban. Az igazi bagel két lépésben készül, ugyanis a karikára formázott tésztát először forrásban lévő vízbe dobják pár percre és csak ezt követően sütik meg. Ez a technológia adja a kész kenyér tömörségét és a fényes felületét. Egészen az 1960-as évekig mindez manuálisan történt, ekkor azonban egy Dan Thompson nevű kanadai bagel sütő feltalálta azt a gépet, amely egyszerre formázza és főzi a bagelt. Innentől kezdve nagy mennyiségekben lehetett előállítani - ez jelentette a bagel amerikanizálódását. A bagel mindenféle ízesítéssel készül, a tetejére kerülhet mák, szezámmag, pirított hagyma, vagy mindez együtt (ebben az esetben az „everything” frappáns nevet viseli). Máshol egyáltalán nem ismert, de New York-ban nagyon népszerű és zseniálisan finom testvére a bialy, (egy Bialystock nevű lengyel városból származó pék receptje) amely szintén kerek, de nem lyukas és egy pirított hagymás fokhagymás keverék van a közepében. Ma már viszonylag kevés helyen sütik frissen helyben a bagel-t, ahol igen, oda viszont érdemes elzarándokolni. Amikor kint éltem, akkor az egyik ilyen kultikus helytől nem messze laktam, és szemtanúja voltam, hogy mondjuk egy szombat reggel milyen kígyózó sor van ott. (Ezeken a helyeken, a többitől eltérően pirítva –toasted- nem is lehet kérni, mert megsértődnek. És persze minek) A bagel-hez cream cheese, azaz Philadelphia típusú krémsajt jár, amely természetesen szintén ezer féle ízesítéssel készül, a zöldségestől a tofus-ig. Nekem a scallion cream cheese, vagyis az újhagymás a kedvencem. Az egyik leghíresebb new york-i klasszikus a bagel krémsajttal és pácolt, füstölt lazaccal (lox&cream cheese), ami már azért a gourmet reggeli kategóriába emelkedik.
Aztán itt vannak a tojások. Ez simán hétközben is megy, minden kávézóban és deli-ben (tipikus new york-i élelmiszerüzlet, ahol rengeteg készétel is kapható) lehet reggel kérni, to go, azaz elvitelre is. Az embernek magának kell kitalálnia, hogy milyen formában kéri, rántottaként, vagy tükörtojásként (és azon belül hogyan – sunny side up: a sárgája teljesen lágy, vagy overeasy –egyszer megfordítják, úgy hogy a sárgája is teljesen megsül), esetleg buggyantott tojásként. Ez utóbbinak egy szofisztikált formája a 19. század végén kreált tipikus new york-i tojásétel, az „eggs benedict”, amely a következőképpen néz ki: egy fél pirított, speciális zsömleszerűségre (English muffin) kerül egy szelet bacon, arra a buggyantott tojás, majd az egészet leöntik hollandi mártással. Ez utóbbi hétköznap azért nem jellemző fogás, ellenben elmaradhatatlan kelléke a népszerű hétvégi brunch-oknak.
Ezzel át is térnék a hétvégére. Amikor is elkezdődik az igazi tobzódás…Szombaton és vasárnap délelőtt a jobb helyek előtt kígyózó sorok várakoznak türelmesen, hogy bejussanak brunch-olni. Itt aztán minden van, sós, édes, kicsi, nagy, családok, gyerekek, gay és nem gay párocskák, fiatal és idős társaságok, feketék, fehérek, sárgák, jó fej, kedves pincérek, isteni!!
A hatalmas ételválaszték kiegészül alkoholos koktélokkal, legjellemzőbben pezsgőkoktélokkal (pl. mimosa= pezsgő és friss narancslé, vagy bellini=pezsgő+paszírozott gyümölcspép, pl. klasszikusan barack, de lehet más is, pl. málna – idén úgy láttam ez utóbbi a legmenőbb). Az ételek közül egyértelműen a tojásos cuccok vezetik a népszerűségi listát, amelyek általában pirítóssal, opcionálisan bacon-el és sült krumplival érkeznek (home fries, vagy hasbrown: apró kockákban pirított hagymás sült krumpli – rosszabb és sajnos valószínűbb esetben az előző napi maradék sült krumpliból). Mind a menő, vagy komolyabb brunch helyeken, mind az egyszerűbb sarki diner-ekben, ( amelyek őszíntén szólva többnyire sem túl sok hangulattal, sem remekelő konyhával nem, ellenben magas számú helyi törzsközönséggel rendelkeznek), a tányérokon további három jellemző fogás jelenik meg: pancakes, waffles és french toast. A pancakes a tipikus amerikai, szerintem jellegtelen, kissé unalmas, sütőporos tésztából készülő, pufi palacsinta, a waffles a gofri, amit ott kizárólag reggelire fogyasztanak (amerikai barátaim igencsak csodálkoztak, amikor meglátták, hogy az igazi belga gofri édesség, amit reggelire hát viszonylag fogyasztunk). A french toast pedig bundás kenyér, nagyon népszerű és sok különböző formája létezik. Mindhárom dolgot juharsziruppal locsolják meg és vagy friss gyümölcs, pl. eper, banán, vagy áfonya kerül rá, vagy még jellemzőbben sült bacon, sonka, vagy kis sült kolbászkák. Egyik reggel bevállaltam egy french toast-ot juharsziruppal és bacon-nel (lsd. fotó), csak hogy azonosulni próbáljak a feeling-gel. Nem sikerült. (Viszont ma reggel csináltam egy különlegesebb verzióját házilag, azt majd leírom). Az adagok mindenből abnormálisak, legalább kettő, de inkább még több személyesek.
Szóval, reggelizni azt (is) nagyon tudnak. Na, ki csinál velem Budapesten eszementül jó reggelizős helyet? A befektetők jelentkezését a megadott e-mail címen várom:)