Édesköményleves fokhagymás garnélanyárssal

Ebben a levesben az a legjobb, hogy úgy álltam neki, hogy nem szeretem az édesköményt. Leginkább a markáns ánizs íze miatt, amelyet más formában sem kedvelek egyáltalán. Hogy ebben az esetben mégis hogyan kerül a bevásárlókosaramba egy gumó, mai napig rejtély marad. Egész egyszerűen valamilyen titokzatos megfontolásból teljesen spontán leemeltem egyet a szupermarket polcáról és még aznap megcsináltam, kifejezetten azzal a céllal, hogy felülvizsgáljam a vele kapcsolatos gasztronómiai álláspontomat. Jelentem, megtörtént. Megváltozott. Igen határozottan.
Az édeskömény elsősorban a francia és olasz konyha elengedhetetlen kelléke, mindenféle formában sütnek-főznek vele, de ma már számos más nemzet konyhaművészetében használják. Vitaminokban, rostokban gazdag, nagyon egészséges, igen alacsony kalóriatartalmú, méregtelenítő hatású.
Először nyersen elemeztem magamban az ízhatást-így egyértelműen továbbra sem ízlik, túl sok ánizs. Kár, pedig a fantasztikus friss, ropogós állaga miatt nyilván szuperül és kreatívan használható salátákban. Leves lett, minimál fűszerezéssel és a krumplival, sherry-vel és tejszínnel letompítva az ánizsíz. Isteni. Az ánizsíz főzve eltűnik ami átjön, az egy kellemes, nagyon aromás, édeskés, kerek íz. Önmagában a leves kicsit túl minimalistának tűnt, még kívánt valamit. Jött hozzá a fokhagymás garnéla, ami így a nyárson mutatós, a levessel együtt pedig mennyei harmónia. Nem véletlen, hogy hal- és herkenytűs ételekkel gyakran párosítják, most már értem. Megértettem és megszerettem az édesköményt
Így elsőre ezzel a kis egyszerű, ártatlan, ámde magas élvezeti értékű levessel kezdtem a konyhámban való szereplését, de legközelebb már bátrabb leszek, például biztosan kipróbálom a Rollller által a Kitchen Diaries-ból ajánlott tejszínes édesköményes csirkét, meg azt a grillezett édesköményes mozarellát, egyik jobban hangzik mint a másik.

Recept

Hozzávalók (2 adag)

1 fej édesköménygumó, vékonyra szeletelve
1 közepes burgonya, apró kockára vágva
1 salotta, vagy fél közepes vöröshagyma, aprítva
5dl húsleves
½ dl tejszín
½ dl sherry, vagy fehér portói (vagy Pernod)
só, fehérbors
2ek vaj, vagy olívaolaj
A garnélához:
fejenként 5-6 garnéla
1 gerezd fokhagyma, aprítva
diónyi vaj

A vajon, vagy olívaolajon üvegesre pirítom a hagymát. Rádobom a vékonyra szeletelt édesköményt, átforgatom, és hozzáadom az egész apró kockákra (vagy vékony karikákra) vágott krumplit. Felöntöm a sherry-vel, kicsit elpárologtatom. Hozzáadom a húslevest, és addig főzöm, amíg a zöldségek megpuhulnak, kb. 15-20 perc. Botmixerrel ízlés szerinti állagúra pürésítem (én picit darabosan szeretem), sóval, fehérborssal ízesítem. Hozzáadom a tejszínt és összerottyantom. (A tejszín kalóriaspórolás esetében akár elhagyható, önmagával sűrítve is jó a leves állaga) A garnélát az utolsó percben készítem el: felhúzom egy bambusznyársra, amely ráilleszkedik a leveses csészére, vagy tányérra. Egy serpenyőben vajat olvasztok beledobom a fokhagymát. Átpirítom benne a garnélanyársat és azonnal a levessel tálalom. A garnéla helyett halat (pl. lazac), vagy éppen kagylót is lehetne használni. És persze nem kell feltétlenül a nyárs, végül úgyis a levessel együtt fogyasztjuk.