Hová menjünk klasszikus családi ebédre? A Kisbíróba. (Gidalakomára)

Gyakran kapok olyan üzeneteket, amelyekben étteremajánlót kértek különböző alkalmakra. Az elmúlt években lezajlott változásoknak köszönhetően ma már sokkal könnyebb dolgunk van, hiszen annyi szuper, jó hely nyílt, hogy aki szeretne, és van igénye rá, az válogathat a  jó ár-érték arányú minőségi helyek között.

Van azonban egy kérdés, amit még mindig viszonylag nehéz megválaszolni:

“Hová menjünk családi vacsorára/ebédre/szülinapra?”

Ilyenkor ugyanis nagyon sok különböző szempontnak kell megfelelnie a helynek: több generáció, és esetleg nemzetiség kulináris ízlését kell tudnia kielégíteni (legyen hagyományosabb étel is, és különlegesebb is, magyar klasszikusok és nemzetközi konyha is), ne legyenek a csillagokban az árak, laza, fesztelen legyen a környezet (ha még terasz is van, príma), az étel/hangulat ne legyen túlságosan rétegműfaj (belsőség, ázsiai konyha, stb.), inkább amolyan klasszikus, fehér abroszos.  A konyha pedig minőséget, frissességet képviseljen.

Ebből a műfajból számomra a legkedvesebb  Bíró Lajos budai étterme, a Kisbíró. A nyitás óta sokat változott a hely, a neve Vendéglő lett (Vendéglő a Kisbíróhoz), és az étlap is sokat alakult és igazodott az igényekhez. Igazi hétvégi, komótos, budai ebédelőhely lett (persze hétköznap is szuper, olyankor ráadásul könnyebb asztalhoz is jutni – hétvégén mindenképpen ajánlott foglalni). A teraszon szombatonként a város legjobb halászlevét főzik, szintén szombaton zseniális, egészben sült tengeri sügért lehet rendelni hatalmas adag salátával (nekem ez a kedvencem, szinte mindig ezt kérem), tökéletes a rántott hús, a borjúpaprikás (ahh, az a galuska!), a fokhagymás-chilis garnéla, a fácánleves, de az étlapon mindig vannak különleges, szezonális, elegáns fogások is.

Most pedig egy nagyszerű újdonsággal rukkolt elő Bíró Lajos: gidalakomát ad 3-4 főre, úgy, hogy a főételeket az asztalnál készítik el. Egy fél kecskegidát szolgál fel 4 (+) fogásban.

Elsőként szalontüdő maceszgombóccal:

Aztán pikáns, citromos csángóleves gidapacallal (elfelejettem lefotózni, olyan finom volt.)

Majd jön a két fő attrakció: elsőként a gidacomb, amit az asztalnál serpenyőben sütnek, zöldfűszerekkel, vajjal locsolgatva. Nem is tudom, hogy a látvány, vagy az illat a lenyűgözőbb.

 Kitálalva, polentával, sült fokhagymával:

Végül, amikor már azt gondolja az ember, hogy jóllakott, akkor jön a legimpozánsabb rész: a kemencés sült gidaborda és lapocka –csontos, cupákok, a legfinomabb sült részek, egy óriási fémedényben, forró köveken. Na, ez valami világbajnok! Köretnek szezonális zöldségek.

 Nagyon komoly lakoma az egész, szuper a hangulata, minden fogás remek, baráti társaságoknak, vagy kis családnak tökéletes, tényleg szívből ajánlom (nagyon jól lehet lakni!). Részletek, ár, stb. itt.

(Disclaimer: Nagyon sokat járok a Kisbíróba, az ételemért fizetni szoktam, a gidalakomára azonban külföldi újságírót vittünk, és Bíró Lajos vendégei voltunk, köszönjük szépen!)