Kedves kolleginának készített korong

Brüsszel, 2006. december 9.

Kedves Kollegina,

Igazán nagyon örültem, hogy meglátogatott, és találkoztunk. Én kicsit izgultam, mert nekem Maga volt az első (bocsánat, a második.) Remélem, a kedves férje is megnyugodott, és elhiszi, hogy valóban nem őszülő halántékú szatír vagyok, aki sütőtök- és csokimousse-receptekkel próbálja elcsábítani az áldozatait. Amennyiben szükséges, írásos igazolást adok, hogy pasi a környéken sem volt. Bár véleményem szerint elegendő bizonyíték a többtonnányi „vásárfia”, amivel Maga hazatért, hiszen egy férfi nagy valószínűséggel a második üzletnél hívta volna fel tajtékozva a figyelmünket, hogy elég. (Javaslom a bevallott végösszeg 30-40%-kal való csökkentését, az 50% túl feltűnő)

Ugyanakkor be kell látnunk, hogy minden, amit beszereztünk, egész egyszerűen kifejezetten praktikus, az ünnepek előtt nélkülözhetetlen darab. Wasabis mogyoró nélkül például el sem tudom képzelni a karácsonyi vacsorát. (Egyébként nekem annyira csípős, hogy alig bírom megenni). A szakácskönyv, amit erőszakkal rám tukmált, igazán remek. Az indiai is. És vajon amit Maga vett, tetszik? Pierre Marcolini csokoládészalonja kötelező nevezetesség minden Brüsszelbe látogató ínyencnek, gondolom, kedves férje értékeli a kóstolót (meg az azokat cipelő kedves, helyes feleségét). Az éclair ízlett Magának? A karácsonyi piacra persze shoppingolás előtt lett volna célszerű menni, hogy ne fülünkön is szatyorral küzdjük magunkat át a belga tömegen, így viszont autentikus élmény volt, és az a forralt bor igen jólesett. Brüsszelnek sok arca van, remélem, lesz még majd alkalom megmutatni a többit is.

Klassz nap volt, jó volt Magával dumálni és enni.

Szeretettel üdvözlöm, természetesen a kedves Urát is.

ChV.

Update: részletes beszámoló a túloldalról

P.S. Remélem, ízlett a csokis süti, szeretni szokták (bár lehet valamit nem szeretni, amiben két tábla keserű csokoládé van?). Arra az esetre, ha igen, mellékelem a receptjét. Cookie-nak néz ki, de belül inkább brownie.

Keserűcsokoládés korong

Recept

Hozzávalók (kb. 25db)

22,5dkg jó minőségű keserű csokoládé
17, 5dkg cukor
2 tojás
3dkg vaj, olvasztva
3,5dkg liszt
1kk sütőpor
csipet só
5dkg durvára vágott mogyoró
10dkg csokicsipsz (ha nem kapunk, elhagyható)
2 kk nescafé

A csokoládét darabokra töröm, és vízgőz fölött megolvasztom. Közben a két tojást elektromos habverővel fehérre keverem a cukorral. Hozzákeverem az olvasztott csokoládét és az olvasztott vajat, valamint az egy ek forró vízben feloldott nescafé-t, simára keverem. Egy külön edénybe szitálom a lisztet, a sütőport és a sót, végül a durvára vágott mogyoróval és a csokicsipsszel együtt (ha nem kapunk, utóbbi nélkül is ehető) lazán összeforgatom a csokis masszával. Mint a muffinokat, ezt sem kell „túldolgozni”, csak épp összekeverni. Fél órára a hűtőbe teszem. A sütőt előmelegítem 170C-ra. Egy nagy méretű tepsi aljára sütőpapírt fektetek. A csokis masszából 2 púpos tk-nyi kupacokat kanalazok, úgy, hogy közöttük legalább 4-5 cm-nyi hely maradjon (mivel szétterülnek). Bevizezett kézzel korong lapos koronggá nyomogatom. Két adagban kell sütni, amíg az első adag sül, a masszát visszateszem a hűtőbe. Pontosan 11 percig sütöm. Ekkor úgy tűnik, mintha még nem lenne kész, de ez így jó, nem szabad túlsütni, mert akkor száraz. Miközben hűl, még szilárdul.
internetről vadászott recept alapján